Lázár Annamária
Olyan dokumentumot készülök megírni, ami valamilyen rálátást ad arra, hogy hogyan telt el a magyarországi európai önkéntes szolgálatos évem. Úgy gondoltam, hogy néhány kérdést teszek fel magamnak, így azokból talán sikerül egy relatív teljes képet formálni az olvasónak a dologról.
- Hogyan kezdődött az egész?
- Miből állt a projektem?
- Milyen sikerek, kudarcok értek?
- Milyen meglepetések értek?
- Milyen kihívások elé állított az EVS?
- Kinek ajánlanám az EVS-t?
A beszámolóm első részében a Somogyudvarhelyi "Arany János" általános iskola Iskola Napjáról fogok írni (ez az iskola, ahol heti 4 napot tanítok). A csoportot, aminek tagja vagyok, felkérték, hogy szervezzen egy tevékenységet ez esemény keretén belül, így március 3-án a Somogyudvarhelyi kultúrházban vezettünk le egy nemzetközi témájú és jellegű tevékenységet a következőképpen: a társaimhoz hasonlóan előkészítettem a szülőországomról hozott power point bemutatót és néhány szemléltető eszközt, és közösen néhány nagy kirakóst készítettünk a származási országunkról. A tevékenységen részt vevő több mint 60 (1-6 osztályos és óvodás) gyerekek nagy csoportokba rendezve összerakta az általunk hozott kirakósokat. Ez után saját elképzelésük szerint kiszínezték és díszítették azokat, majd bemutatták egymásnak a munkájukat. Ezt követően meg minden önkéntes bemutatta az országot, ahonnan érkezett, a kicsik meg kedvük szerint kérdezhettek.
Nem tudom egész pontosan, hogyan kezdjelek el. Talán jó ötlet lenne azzal a gondolattal indítani, hogy február a farsang hónapja volt. Ebben a hónapban hat farsangi eseményen vettem részt: három Somogyudvarhelyen, egy Kaposváron, egy meg Csurgón.
Kezdetnek, az EVS csoportunk kapott egy meghívást a kaposvári farsangra, amit az ottani önkéntesek szerveztek. A hónap későbbi felében 3 farsangi mulatságon vettünk részt Somogyudvarhelyen. Péntek 21-én a somogyudvarhelyi óvodások farsangja volt, szombaton a helybéli időseknek szervezték meg az ünnepséget.
Sok reménnyel indítottam ezt az évet, de a legfontosabb tervem az EVS projektem kapcsán, hogy új tevékenységeket kezdjek el, amelyekben az mellett, hogy hasznosnak érezhetem magam, több flow élményre is szert tehetek. Most, hogy az év első hónapja lejárt, nem tudom elhesegetni magamtól azt a gondolatot, hogy többet is tehettem volna, hogy ez még nem elég, hogy sokat kell még elérjek ahhoz, hogy valóban elégedettnek érezzem magam.
Szokás szerint, hétfőtől csütörtökig minden nap a somogyudvarhelyi "Arany János" Általános Iskolába mentem, hogy segítsek az első-harmadik osztályban a tanárnőnek. Ebben a hónapban volt némi sikerélményem, mivel egyik diákommal javult a kapcsolatunk, jobban kommunikálunk egymással és az osztályban kétszer volt lehetőségem személyiségfejlesztő tevékenységet tartani. E tevékenységek során rácsodálkoztam egy kicsit, hogy valóban mennyire jó vagyok ebben és mennyire jól érzem magam, miközben olyen jellegű munkát végzek, ami számomra a legérdekesebb. Nagyon remélem tényleg, hogy a jövőben sok ehhez hasonló alkalom lesz még.
Néhány segítő kérdést kaptam az évi beszámoló megírásához úgyhogy köszönöm szépen, és használni is fogom őket az alábbiakban.
Mi volt a 2013-as év legnagyobb kihívása?
A közösségben megőrizni az egyéniségem. Hogy a közösségben, amiben élek felismerjem és elfogadjam a saját szükségleteim, saját vágyaim és időnként előnyben részesítsem a közösség igényeivel szemben. Ez egy egy olyan dolog, amin folyamatosan dolgozom.
Van erre egy nagyon találó Feldár András idézet: "Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van. Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire a másik/mások vágynak, amit elvárnak tőlünk. Sőt egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is. Ez vegytiszta őrület, hiszen még egy egysejtű organizmus is jobban tudja, hogy mit akar: a fényt keresi, mert tudja, neki arra van szüksége. Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya?"