Kovácsics Judit
Úgy elrohantak a hetek, hónapok, hogy már csak négyet kell aludni, hogy hazarepüljek! Olyan izgatott vagyok, mint régen, amikor még hittem az Angyalban. Már neki is fogtam csomagolni –jó érzés látni, ahogy üresedik a szekrény. Bizonyára hiányozni is fog az itteni életem, de most, hogy már rajtam kívül mindenki hazautazott, én is mehetnék.
Az utolsó hónapok? Őszintén, a vakációm után nehezen jött vissza a munkakedvem, a motivációt a visszaszámolás adta. A hetek monotonná váltak, ugyanis közben nyelvvizsgára is készültem, nem sok szabadidőm maradt. De most, ha visszagondolok, büszkén bólogatok mindazon, amit megvalósítottam a gyerekeknél, és végül a nyelvvizsgát is letettem.
A hétvége a feltöltődés, lecsengés és motiváció gyűjtés ideje! Ami nem feltétlenül pihenést jelent. Amikor pihenésre van szükségem, jelez a szervezetem... de különben eszem ágában sincs pihenni, amikor annyi minden mást csinálhatok! Van egy színes, állatos naptáram, a Sparkasse-tól kaptuk, amikor a bankkártyát csináltattuk, na, én erre a naptárra jegyzetelek, és már előre, augusztusig szinte minden hétvégére meg van a programom! (németnek kell lenni Németországban)... hogy mikor hova utazok, vagy mikor ki jön látogatóba. Persze vannak időjárásfüggő programok is, de a látogatásokon ez mit sem változtat, maximum a programon. Na meg könnyebb is előre eltervezni és megszervezni a hétvégéket... nemcsak a költségvetés és adminisztrációs gondok miatt, hanem, mert olyan jó izgatottan várni, és visszaszámolni a napokat (mint annó Karácsonyig).
Úgy tűnik, nem volt elégséges a decemberi, otthoni orvos látogatás és ellenőrzés, vagy csak egyszerűen itt értek utol a gondok?! A manó se tudja, mi történt!
A március barátságtalan fogfájással kezdődött. Először lapoztam fel az egészségügyi biztosításomra vonatkozó részeket, és kétségbe estem, mert azt hittem, hogy én kell majd az egész kezelést saját pénzből kifizessem, a pénzt pedig csak utólag igényelhetem vissza. És köztudottan a fogorvos nem épp a legolcsóbb doki kategóriába tartozik... Tovább zuhantam a kétségeimben, amikor tudatosult bennem, hogy biza az orvosi szaknyelv nincs a kisujjamban, de még a hüvelykujjamban sem.. Na meg aztán egyetlen orvost sem ismertem. És mi van, ha nem működik a biztosítás, és nekem kell majd elmagyarázni, hogy uniós izé, és egyenesen Franciaországból, önkénteseknek, blabla... mi van, ha nem ismerik el, mert még sosem találkoztak ilyen, papírból összehajtogatott biztosítási kártyával?! -ha orvos lennék, én is gyanúsan néznék, hogy mivel próbálkozik a kedves páciens.
A hónap első három hetében tovább folytatódott az otthon és a benne lakók megismerése: Lassan természetessé vált a gyerkőcök programja, már nem kellett rákérdezzek, hogy na, most akkor mi is van napirenden? Útbaigazítás és felkérés nélkül, szinte ösztönösen kezdtem végezni a „ dolgom", avagy felismerni azokat a helyzeteket, ahol hasznos lehetek és segíteni tudok. Megismertem a vezetőség nagy részét és a többi házban dolgozók 1/8-át. :-) Az egyik házzal például ellátogattunk közösen a BMW gyárba. Hihetetlen élmény volt! Pedig nem vagyok nagy szakértő, és a túravezetőnk (igen, egész nyugodtan elkönyvelhetem túrának, olyan hatalmas épületben mentünk körbe 3 óra alatt) hadaró, szakszövegéből sem sokat értettem, de a látvány is egyedi volt! A testvéremre gondoltam, akit legszívesebben odateleportáltam volna, mert Ő biztosan még jobban értékelte volna a festés-lakkozás részlegen túlmenően az autó-építés részleteit is.
Még nem is tudatosult bennem teljesen, hogy gyökeres változást hoz majd az új év!
Úgy pakoltam össze négy évszakra a ruháimat, mintha hétvégéken még hazaruccannék az otthonfelejtett lakk magas sarkúért. A szüleim szemében látott aggodalmat sem láttam megalapozottnak. Talán akkor kezdtem felfogni, hogy mindez tényleg megtörténik velem, amikor Bécsben vonatra ültem. Hirtelen arra gondoltam, te jó ég! Itt robogok egy teljesen idegen város fele, aminek a nyelvét csak erős hiányosságokkal beszélem; 5 csomaggal megpakolva, Isten tudja, hogy fogok majd leszállni, és egy idegen nőre várni, akivel csak pár e-mailt váltottunk! Gyorsan megírtam neki sms-ben, hogy azt a lányt keresse majd az állomáson, aki 5 csomag súlya alatt, fehér sapkában roskad.