Olyan dokumentumot készülök megírni, ami valamilyen rálátást ad arra, hogy hogyan telt el a magyarországi európai önkéntes szolgálatos évem. Úgy gondoltam, hogy néhány kérdést teszek fel magamnak, így azokból talán sikerül egy relatív teljes képet formálni az olvasónak a dologról.

• Hogyan kezdődött az egész?
• Miből állt a projektem?
• Milyen sikerek, kudarcok értek?
• Milyen meglepetések értek?
• Milyen kihívások elé állított az EVS?
• Kinek ajánlanám az EVS-t?

Hogyan kezdődött az egész?
Hogy keretet adjak a történetnek, elmesélem, hogy 24 éves voltam a tavaly ilyentájt, amikor elindultam Magyarország egyik kisvárosába, Csurgóra, egy EVS projekten belül szerencsét próbálni. Mögöttem tudtam egy szociálpedagógiai egyetemi tanulmányt, egy izgalmas moldvai csángó oktatással eltöltött évet és utána itthon Marosvásárhelyen egy egy éves önkénteskedéssel eltöltött évet. A barátom vitt ki a buszállomásra, ott elbúcsúztunk egymástól és egy jó nagy összezavarodott fejjel, kérdőjelekkel és nem kevés ismeretlentől, előreláthatatlantól való félelemmel néztem ahogy a busz visz Budapest irányába. Közben a kapcsolatomon gondolkodtam, az előző éveken, változáson és nagyokat filozofáltam magamban.
Hogy a fejemben letáborozott bizonytalanság csökkenjen, elkezdtem a telefonba írni azokat a célokat melyek miatt éppen a buszon vagyok és megyek ebbe az ismeretlen városba. Ezt most ide bemásolom:

• Szakmai nagy fejlődés
• Nagyítós képzéseken szerzett tudás gyakorlatba ültetése
• Pénz szerzés
• Önismeret más kultúrák és új helyzetek, kihívások megtapasztalása által
• Barna tehén fia könyv végigolvasása és a gyakorlatok végigcsinálása
• Tiszta lap nekem és Szilárdnak
• Kideríteni, hogy szakmailag milyen irányba kellene mennem ez után
• Fejleszteni a német tudásom

Tehát ezek voltak a célok. Amit nem írtam le oda, de a tudatom sarkából mindig hajt az a Feldmár idézet, amit egyik tanárnőmtől kaptam és azóta társam lett. "Minden pillanat lehet fordulópont. A megszokás illúzió a szabadság valóságos." Azt is reméltem a dologtól, hogy a változás, kihívás, újdonság bátrabbá tesz majd engem és így egyre kevesebb dologtól félek majd, ami miatt még több mindent be merek vállalni később és így teljes, boldog életet élek.

Miből állt a projektem?
A projektem eléggé változatos volt, sok kis részből állt össze:

• változatos - főként közösségfejlesztő - tevékenységek megszervezése és levezetése egy nemzetközi önkéntes csoport tagjaként hátrányos helyzetű településeken (Csurgó és Somogyudvarhely)
• pedagógiai asszisztensként segítettem a tanítónő munkáját egy 1.-3. összevont osztályban matematika és magyar órákon
• személyiség és közösségfejlesztő tevékenységek megtervezése és kivitelezése a somogyudvarhelyi általános iskolában
• általános iskolás angol órák megtervezése és lebonyolítása
• iskolai napon 60 gyermek számára non-formális nevelésre alapozott tevékenység megszervezése és levezetése a csapatommal
• kisiskolásokkal farsangi színdarab előkészítése és bemutatása
• különböző somogyudvarhelyi eseményekkor táncfellépések a somogyudvarhelyi művelődési házban
• középiskolás angol és német órákon tanárok segítése
• magyar-angol, angol-magyar fordítás változatos helyzetekben
• Montessori és hagyományos játékeszközök, tanfelszerelések gyártása óvódás és iskoláskorú gyerekeknek
• gyerekeknek szervezni kézműves tevékenységet
• játékszervezés és levezetés gyerekeknek a csurgói gyereknapon és Dinnye fesztiválon
• az EVS tevékenységeink és az EVS program népszerűsítése a csurgói Csusza fesztiválon
• nappali gyerekfelügyelet szervezése
• Angol-, Sport és egészség- valamint Fotótábor szervezése gyerekeknek

Milyen sikerek, kudarcok értek?
Rengeteget tudtam meg magamról és sok gondolatot, érzést, életérzést tapasztaltam meg az év alatt, amit nehezen tudnék értelmesen leírni. Talán, mert annyira személyesek. Arra rájöttem, hogy lehet sokkal boldogabbnak lenni, mint amilyen eddig voltam és hogy tényleg rajtam múlik, hogy merek-e változtatni azokon a dolgokon, amelyek nem megfelelőek az életemben.
Arra is tisztán rálátok most már, hogy mérföldekre vagyok még attól, hogy szakmailag azt csináljam, amit csinálni szeretnék. Úgyhogy most a projektem végén fordulóponthoz kerültem: mérlegelni fogom a lehetőségeim és oda lépek ahova tudok és ahova jónak látom.
Nem sikerült szervezettebbé válnom, a projektem során az időzítésem néha akadályozott abban, hogy sikeresen kivitelezzek néhány kisebb-nagyobb részletet. Konkrétan volt egy projekt ötletem személyiségfejlesztő tevékenységekre egy líceumban, de mire kidolgoztam és bemutattam az igazgatónőnek, a tanév vége már elég közel volt és a tanárok túl elfoglaltak voltak, hogy ennek a kereteit megszervezzék, úgyhogy itt ért egy kisebb kudarc.
Jelentősen fejlődött az angol és német tudásom.
Könnyebben megbízok az emberekben, mint ez előtt.

Milyen meglepetések értek?
Az lepett meg, hogy szerelmes lettem. Az nagyon.
Az is meglepett, hogy Csurgó és környéke mennyire különbözik azoktól a régióktól, amelyeket eddig ismertem Magyarországból.
Az, hogy a más országokból érkező önkéntesektől rengeteget tanultam.
Milyen kihívások elé állított az EVS?
Nagy kihívást jelentett megérezni amikor túl sokat vállaltam, túl sokat próbáltam egyedül megcsinálni és megoldást találni azokra a helyzetekre. Mint az önkéntes csapatból egyedüli magyar anyanyelvű személy rám hárult bizonyos szintig a többiek segítése amikor valami gondjuk volt, a fordítói szerep szakmai és nem szakmai dolgokban, a táborok szervezésekor a helyszínek lefoglalása, a művházzal való kapcsolattartás és még folytathatnám. Sajnos eddig csak azzal "dicsekedhetek", hogy egy adott pontnál felismertem, amikor a vállalt feladatok elleptek, de ezt a túlterhelést megelőzni, vagy igazán megoldani nem sikerült.
Az sem volt könnyű, hogy elválasszam a magánéletet és a munkát mivel a lakótársaim voltak egyben a munkatársaim és sokszor délután, este tudtunk meg valami újat egy munkával kapcsolatban, amikor "munkaidőn kívül" voltunk, és olyankor vagy sikerült az új információt továbbítani vagy nem. Az, hogy mindezt angolul kellett és egyeseknek a figyelme nem volt ébren sokszor, megint egy gond forrása volt.
Az sem volt könnyű, hogy matek és magyar órákon segítsek a gyerekeknek, miközben úgy láttam, hogy sokkal nagyobb hasznukra lennék, ha személyiség és közösségfejlesztő tevékenységet tartok nekik. De az iskola annyira tömve volt mindenféle délutáni tevékenységgel, hogy csak ritkán adódott alkalom arra, hogy személyesebb, kapcsolatokról szóló témákat feldolgozzunk egy-egy délután.
volt egy diák a harmadik osztályban aki minden második-harmadik nap zaklatott volt valami miatt és a haragját passzív-agresszív vagy éppen agresszív formában szórta az osztálytársaira és rám és elég ritkán adódott lehetőség olyan tevékenységet szervezni, ami non-formálisabb, amikor lehetett játékosan, szabadabban személyes jellegű dolgokkal foglalkozni. Ebben a helyzetben leginkább az volt számomra a kihívás, hogy megtaláljam, hol a határom, és mit teszek akkor, amikor azt átlépte valamint hogy ne idegeskedjek az miatt, amikor szemtanúja vagyok annak, hogy a gyerekek mennyire manipulálják, kritizálják, támadják, korholják, lenézik egymást. Azt is mondogattam magamnak, hogy bár most gonoszkodnak egymással, ezek a konfliktusok is az élet részei és tanulhatnak belőle a jövőben. De ez sokszor nem volt elég ahhoz, hogy ne szomorítson el a gyerekek helyzete.
Valamilyen szinten megoldotta az idő a problémákat és az az utólagos felismerés, hogy a projektben elért sikerek és kudarcok ellenére a dolgok megoldották magukat. Érdekes, hogy tényleg ezt tanultam meg, hogy a projektben (de az életben általában is) bármilyen gondok jöttek elő, bár abban a helyzetben nem láttam egy kiutat az idő mindent megoldott. És mindig, amikor véget ért az a valami, ami egy stressz forrása volt, vagy ami bűntudatot ébresztett bennem, visszanéztem és azt láttam, hogy nem is volt olyan nagy dolog.
Amiben megerősítettek a problémák (legyen itt szó arról, hogy kevés volt a jelentkező néhány foglalkozásra, vagy akár nem is jelentkezett senki, vagy hogy nem sikerült kellőképpen felkészülni a fotótáborra és nem volt már energiám és motivációm többet beleadni) szóval ezekből a helyzetekből és a végeredményükből azt tanultam meg, hogy a problémák természete az, hogy megoldják magukat. Mindig. Az összes kilátástalannak tűnő helyzet úgy oldódott meg, hogy az nekem jó volt.

Kinek ajánlanám az EVS-t?
Mindenkinek, aki szeret új tapasztalatokat szerezni, és még inkább azoknak, akik nem szeretnek új tapasztalatokat szerezni. :o)