Lázár Annamária
This is the end of the year. Surely, I still made math, Hungarian and English classes at the school, even attended to a few music classes with some of my EVS mates, to teach the kids songs of our countries, but all in all, December was mostly about Advent and Christmas. I think when you work with children this is to be expected.
It was the second day of December when we got a spontaneous invitation to participate at an Advent evening with the teachers from the Reformed Gymnasium (in Csurgó). This little event was organized in the basement of the gymnasium, where they usually have after school events. There they were a few tables where we could help make Christmas decoration for Christmas-related events that were planned in the second part of the month. I think the cookies and muffins with chocolate and cinnamon made a big part of the magic for me, but it was so nice and friendly to make some handmade Christmas decoration with all of the teachers.
It became colder. This is what happened. It became colder and we have to make fire all the time if we don't want to have cold in the house. Usually it goes like this: next to our house we have a little house with the stove, and we go there many times during the day to put some more wood into the fire. It's a pretty good system, which warms the whole house but it doesn't help with the cold in the morning.
On weekdays I wake up at 6 o clock. Feel cold after leaving my bed, so I get prepared really quick (or not...), and go to the bus station for my bus to Somogyudvarhely. After getting off the bus, I walk to the school with music in my ears. These last two days I made it while looking at the sunrise and was very happy with this.
Csurgón repül az idő.
A munka, amit én itt végzek, épp abban a szakaszban tart, hogy minden héten hétfőtől csütörtökig vagy péntekig elmegyek a Somogyudvarhelyi suliba és ott segéd pedagógusként hozzájárulok ahhoz, hogy az összevont első-harmadik osztályban hatékonyabb legyen a tanítás-tanulás.
Ennek az van a hátterében, hogy Somogyudvarhelyen van egy nagyon szép – 2004-ben felújított – iskola, amit az állam már alig-alig akar megtartani, abból az okból kifolyólag, hogy kevés a gyerek. Azt hiszem, hogy az állam azt látja megoldásnak, hogy a gyerekek más faluba vagy városba menjenek suliba, ha már otthon nincs sok gyerek, a szülők és a pedagógusok meg azt szeretnék, hogy az iskolát megtartsák akkor is, ha ez több munkába kerül. A két hét alatt, amióta a suliba bejárok, nagyon jó véleményem lett róla. Mondjuk én többnyire az „én osztályomról" tudok véleményt mondani, de ami ott zajlik, az nagyon sok örömmel tölt el általában.
Íme, első beszámolóm első sora: egy jó tervvel és egy nehéz első lépéssel kezdődött az EVS kalandom. Nehéz, mert a szüleim nehezen fogadták el, hogy ismét elköltözöm otthonról, és a családomon kívül barátaim, barátom, szépen felépített életmenetem, szóval sok mindent elengedtem, hogy előre lépjek egyet.
Most itt ülök szombat délelőtt újdonsült kis családommal: német, olasz, és spanyol barátaimmal Csurgón és kacagok magamban, hogy mennyi vicces dolog történt rövid két hét alatt. Ez egy fura, furfangos, vicces és friss helyzet, ami ritkán hagy helyet az unalomnak. Teszek is egy kísérletet arra, hogy röviden összefoglaljam az itt töltött két hét eseményeit.
If I don't accept the challenge that each day offers to me, then I will lose for sure. This is a certainty. And I don't want to lose.
For me coming here was a challenge. I didn't know how it will be, who are the people I will spend this whole year with, I only knew some things about the host organization and that was it. So I took the risk to try out something new. :)
First thing that comes to my mind is that my bus to Budapest was arriving late and after almost one hour of waiting I really thought that it's not coming after all. It was one of those moments when I really wanted to cast away all of my worries but as minutes were passing by I had more and more bad thoughts. Then after enough waiting, the bus finally entered the bus station and in a few minutes I was on my way.