Néhány segítő kérdést kaptam az évi beszámoló megírásához úgyhogy köszönöm szépen, és használni is fogom őket az alábbiakban.
Mi volt a 2013-as év legnagyobb kihívása?
A közösségben megőrizni az egyéniségem. Hogy a közösségben, amiben élek felismerjem és elfogadjam a saját szükségleteim, saját vágyaim és időnként előnyben részesítsem a közösség igényeivel szemben. Ez egy egy olyan dolog, amin folyamatosan dolgozom.
Van erre egy nagyon találó Feldár András idézet: "Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van. Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire a másik/mások vágynak, amit elvárnak tőlünk. Sőt egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is. Ez vegytiszta őrület, hiszen még egy egysejtű organizmus is jobban tudja, hogy mit akar: a fényt keresi, mert tudja, neki arra van szüksége. Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya?"

Mintha rólam írta volna. A sok személyjel való együttélés egyik hozama, hogy gyakran a saját személyiségem, vágyaim, érzelmeim, annyira beleolvadnak a közösbe, hogy nem mindig vagyok tisztában azzal, hogy mire is van éppen szükségem, mi az, amit én szeretnék, ami nekem pillanatnyilag vagy akár hosszútávon a legjobb lenne. Annyira jól megtanultam másokhoz alkalmazkodni, hogy arra ébredtem, most, 2013-ban, hogy meg kell tanuljak ismét önmagam lenni. Folyamatosan meg kell kérdezzem magamtól, hogy nekem most hol lenne a legjobb, mit szeretnék leginkább tenni, mi kell nekem ahhoz, hogy jól érezzem magam?

Mi volt a 2013-as év legnagyobb megvalósítása, eredménye személyes avagy szakmai szempontból?
Egy nagyon nagy sikerélmény volt: ott ültem az óvodában, rajzoltam, beszélgettem, nézelődtem és figyeltem egy kislányt, aki állt egy macival a kezében és sírdogált. Az óvónők azt mondták, hogy őt csak néha hozzák a szülei és ezért soha nem tud igazán hozzászokni a helyhez, így vannak olyan napjai is, mint a mai, hogy csak áll egyedül sír és néz és bármit mondanak, bármit próbálnak, mind hiábavaló. Gondolkodtam egy darabig, hogy hogyan tudnám kimozdítani abból az állapotból de nem jutott eszembe semmi aminek eredménye lehetne. Így hát csak festegettem tovább és próbáltam elfogadni, hogy vannak helyzetek, amikor nem tudok segíteni és ettől nem fog még összedölni a világ. Kis idő elteltével mégis felálltam és odamentem a polcokhoz és nézelődtem, amíg megláttam egy nagy bogyókból álló nagyon színes, látványos elnyúlt nyakláncot. Azt elvettem és odamentem vele a kislányhoz, és elkezdtem a bogyókat húzogatni rajta, ő meg csak nézte a bogyókat és olyan érdekes volt, hogy teljesen bele volt merülve ebbe a kis dologba. Én ott még forgattam egy darabig a láncot s aztán odaadtam a kezébe. És utána azzal foglalkozott és nem sírt többet. Csodás élmény volt.

Mi volt a 2013-as év legnagyobb tanulsága a számodra?
Ahhoz, hogy történjen valami, el kell indulni valamerre, és a többit hozza a helyzet. Egy kis bátorsággal és kezdeményezőkészséggel sok örömöt hozhatunk be az életünkbe.

Osszal meg egy számodra kedves önkéntes sztorit velünk!
Egy szép délután, este Somogyudvarhelyen: December 5-én beöltöztünk krampusznak a többi önkéntessel és feldíszítettük a Mikulás "szekerét" szalaggal, színes anyagokkal, csengőkkel egyszóval mindennel, amit a kezünkbe adtak és megraktuk ajándékokkal. A közepén volt egy szék is ahova a Mikulás leült, és mi elkezdtük húzni végig a falun. Mondjuk, az erőnk hamar elfogyott, úgyhogy rövidesen már csak az ajándékokat húztuk (és a széket... :o) ), a Mikulás meg velünk sétált. Házról házra jártuk a falut és vittük az ajándékokat a gyerekeknek. Sok házban jártunk, a legtöbben ismerős gyerekekkel találkoztunk, akik nagyon örültek nekünk. Igaz, hogy nagyon hideg volt, de ennek ellenére nagyon jó hangulatban telt a kis esti, szinte éjszakai járatunk, rengeteget énekeltünk és nevettünk. Az elkövetkező napokban csomó gyermek emlegette az iskolában, hogy ott jártunk, és mi voltunk a krampuszok. Édesek voltak. Azt hiszem, hogy többek között ennek az eseménynek, az iskolai Mikulás bulinak, és általában véve a Csurgói és Udvarhelyi adventi készülődésnek köszönhetem, hogy az idén ha kis mértékben is, de hozzám is eljutott a Karácsony hangulata.