Csurgón repül az idő.

A munka, amit én itt végzek, épp abban a szakaszban tart, hogy minden héten hétfőtől csütörtökig vagy péntekig elmegyek a Somogyudvarhelyi suliba és ott segéd pedagógusként hozzájárulok ahhoz, hogy az összevont első-harmadik osztályban hatékonyabb legyen a tanítás-tanulás.

Ennek az van a hátterében, hogy Somogyudvarhelyen van egy nagyon szép – 2004-ben felújított – iskola, amit az állam már alig-alig akar megtartani, abból az okból kifolyólag, hogy kevés a gyerek. Azt hiszem, hogy az állam azt látja megoldásnak, hogy a gyerekek más faluba vagy városba menjenek suliba, ha már otthon nincs sok gyerek, a szülők és a pedagógusok meg azt szeretnék, hogy az iskolát megtartsák akkor is, ha ez több munkába kerül. A két hét alatt, amióta a suliba bejárok, nagyon jó véleményem lett róla. Mondjuk én többnyire az „én osztályomról" tudok véleményt mondani, de ami ott zajlik, az nagyon sok örömmel tölt el általában.

Szóval a kevés gyerek miatt azt a megoldást agyalta ki az iskola vezetősége, hogy összevonta az első és harmadik osztályt. Ez a tanítás szempontjából annyit jelent, hogy a tanítónő folyamatosan két osztályt tanít párhuzamosan a következőképpen: órakezdés után az első osztály kap egy feladatot, és amíg azon dolgoznak, addig a harmadikosok is kapnak feladatot. Így amíg egyik csoporttal aktív a tanítónő, addig a másik csoport valamin dolgozik vagy csoportmunkával, vagy pedig egyéni munkával. Ezt nem is olyan könnyű megoldani, hiszen egy osztályon belül is kell differenciálni annak függvényében, hogy ki milyen ritmusban fejlődik, de a gyerekek szerencséjére és az én örömömre egy nagyon képzett és tehetséges tanítónő kezében van mindez. Két kulcsszó amit mindenképp kiemelnék az a kooperatív módszer és a differenciálás. Az egyetemen ezt többnyire elméletileg tanultunk, de az ELTE-n töltött egy hónap alatt volt néhány nagyon vagány szeminárium, amin pont ezt tanultuk saját-élményen keresztül, úgyhogy az akkori tapasztalatok most jól jönnek.

Na, mindegy, ezt a témát lezárnám, éppen annyit fűzök még hozzá, hogy a suliban jövő héttől fogva Daiana-val az angol fakultatív órákra fogunk menni, segíteni. Az angol tanárnő megadta azt a lehetőséget, hogy ezeken az órákon mi tanítsunk, úgyhogy remélem holnap lesz több időnk, hogy erre fel tudjuk készülni.

Kicsit nehéz nekem megtalálni önkéntesként a helyem a suliban. Hogy nem vagyok tanár, de nem vagyok diák sem, és segíteni megyek, nem akadályozni, de mégis van egy-egy helyzet, amikor nem vagyok biztos magamban, a tudásomban, abban, hogy mi az, amit megtehetek, mi az, amit nem kellene, meddig hagyjam a spontaneitásom elrohanni. Mikor mondjam, hogy stop. Sok-sok kérdés kavarog a fejemben.

A Somogyudvarhelyi általános sulin kívül ugyancsak udvarhelyen bejárok a Montessori oviba, ott nem szervezek nagyokat, csak segítek, ha éppen kell valamivel. És egy párszor bejártam a Csurgói Református Gimnáziumba, iskolaigazgatóval, tanárokkal találkozni, néhány angol órára, közösségi eseményre.

Röviden ennyi. See you later alligator.

{gallery}naplok/annamaria_november{/gallery}