Május-május, ahogy szokták mondani a májusi eső aranyat ér. Na hát akkor itt Csurgón minden nagyon termékeny lesz, nagyon sok gyümölcs lesz, mert majdnem egész hónapban esett az eső. De az időjárást leszámítva nagyon jól éreztem magam ebben a hónapban is. Eléggé zsúfolt hónap volt, sok tevékenységben részt vettem, új tapasztalatokat szereztem, rengeteg élménnyel lettem gazdagabb.
Április, itt a tavasz :-) Minden virágba borult, a természet újjá éledt, mindenhol virágok, zöldülő fák. Teljesen más hangulatban telt ez a hónap, mint az eddigiek. Tavasszal minden megváltozik, mindenki ,,kivirágzik’’. Az embereknek jobb a hangulatuk, többet mosolyognak.
Ez a hónap rövidebb volt, mint a többi, mert a hónap elején otthon voltam, Erdélyben, egy hetet töltöttem el a családommal, a barátaimmal. Feltöltődve jöttem vissza Csurgóra. Az időm nagy részét a csurgói óvodában töltöttem, illetve minden szerdán, Somogyudvarhelyen dolgoztam Salvadorral (spanyol önkéntes társam).
Március lassan itt a tavasz, kezd ébredni a természet, az idő is lassan felmelegszik. A márciusi hónapom várakozással telt el, mert tudtam, hogy a hónap végén hazalátogatok Erdélybe. Minden nappal egyre közelebb voltam az indulás pillanatához, mégis mikor útnak kellett indulni, akkor valamiért nem akartam menni, talán éreztem, hogy nagyon fognak hiányozni a gyerekek, és az önkéntes társaim is, akikkel nap, mint nap megosztom az életem. Délelőtt a gyerekekkel vagyunk, délután együtt pihenünk, együtt szórakozunk. Igazán jó csapattá formálódtunk, ahogy az idő telt, észre sem vettük, de munka és lakótársakból barátokká váltunk.
Ebben a hónapban is felválta dolgoztam Csurgón és Somogyudvarhelyen. Somogyudvarhelyen továbbra is angol órákat tartunk, a jól bevált módszerünkkel. Az óra elején énekelünk, illetve mutogatjuk az éneket. A gyerekek nagyon szeretik, hihetetlenül élvezik, hogy más nyelven énekelhetnek és értik is, amit énekelnek, illetve amit mutatnak.
Éneklés közben, Somogyudvarhely
Az óra második felében, leülünk az asztal körül és úgy tanulunk. Különböző módszerekkel tanítjuk a gyerekeket, de a legkedveltebb a képes kártyákkal való tanulás, mindig elismételjük a régi a szavakat, illetve egy- két új szót is belecsempészünk, így sokszor észre sem veszik, hogy tanultak új szavakat is. A gyerekek nagyon fogékonyak, nagyon figyelmesen hallgatják a „leckét”.
„Február, hol a nyár?”- tartja a mondás, valóban messze van még a nyár, de itt Csurgón nagyon gyorsan repül az idő, biztos vagyok benne, hogy nagyon hamar meg fog érkezni a nyár is. Különben a szívemben már most nyár van. Azt hiszem, bátran leírhatom, hogy a február volt a legszebb hónapom, amióta itt élek Csurgón.
A hónap elején megérkezett új önkéntes társunk Spanyolországból, aki egy nagyon kedves lány. Úgy érzem jó csapat leszünk, jelenleg hárman vagyunk önkéntesek, én és a két spanyol társam. Közösen kezdtünk el egy munkát, díszletet kellett készítsünk a gyerekek farsangi előadására, ahol a gyerekek ’Hupikék törpikék’ voltak, és egy kis előadással örvendeztették meg a szüleiket. A díszlet kis gombaházak voltak, amelyek a törpikék házacskáikként szolgáltak az előadás alatt. Nagyon jó hangulatban teltek ezek a napok, közösen festettünk, beszélgettünk, nagyon sokat nevettünk. Mikor elkészültek a szebbnél-szebb gombaházacskák mindannyian elégedettek voltunk, közösen örültünk a munkánknak.
Spanyol önkéntes társammal és az elkészült díszletekkel
Egyik hétfő délután meg voltunk hívva a somogyudvarhelyi iskolába, én és Paqui (spanyol önkéntes társam) elvittük azokat a gyerekeket az iskolába tartott nyílt napra, akik szeptemberben fogják kezdeni az iskolát. A gyerekek nagyon élvezték ezt a délutánt. Mi önkéntesek is játszottunk a gyerekekkel, nagyon jó élmény volt, újra önfeledt gyereknek éreztem magam, akinek csak az a dolga, hogy játsszon. A gyerekek nagyon élvezték, hogy mi felnőttek is játszunk velük, mert nem csak mi önkéntesek kapcsolódtunk be a játékba, hanem a tanítók is. Jó érzés volt látni nekem felnőttként, hogy mennyire szüksége van néha a felnőttnek is egy kis játékra, ahol kikapcsolódhat, ahol elfeledheti az élet problémáit, a mindennapi teendőket. Igazán feltöltődve jöttem haza, ez a délután után.
Január az újév kezdete, biztos voltam benne, hogy ez az új hónap is számos új, felejthetetlen élményt tartogat számomra. Kicsit nehéz volt visszajönni Csurgóra, 2 otthon töltött hét után. Mikor megérkeztem január 5.-én ugyanaz a kedves, meghitt környezet fogadott, amit itt hagytam két hétre, éreztem, hogy itt is itthon vagyok. A napközi újból gyerekkacajtól volt hangos, mikor megpillantottak a gyerekek mindenik mosolygott, mindenik valamilyen módon üdvözölt.
Az első hét nagyon gyorsan elrepült, és az első hétvégén megérkezett az új önkéntes társam Salvador (spanyol), aki első pillanattól barátságosnak tűnt, éreztem, hogy jó „munkatárs” lesz. A következő héten már neki is fogtunk a közös munkánknak, elkezdtük az angol órákat a somogyudvarhelyi napközben. Nagyon jó hangulatban teltek ezek az angol órák a gyerekekkel, a gyerekek nagyon megkedvelték Salvadort, és nagyon szívesen tanulják az angolt velünk. Próbáljuk minél játékosabban tanítani, hogy ne váljon unalmassá nekik. Játszunk, énekelünk angolul, így mi is és a gyerekek is jól szórakozunk, nagy szeretettel tanítjuk őket.