Íme, első beszámolóm első sora: egy jó tervvel és egy nehéz első lépéssel kezdődött az EVS kalandom. Nehéz, mert a szüleim nehezen fogadták el, hogy ismét elköltözöm otthonról, és a családomon kívül barátaim, barátom, szépen felépített életmenetem, szóval sok mindent elengedtem, hogy előre lépjek egyet.

Most itt ülök szombat délelőtt újdonsült kis családommal: német, olasz, és spanyol barátaimmal Csurgón és kacagok magamban, hogy mennyi vicces dolog történt rövid két hét alatt. Ez egy fura, furfangos, vicces és friss helyzet, ami ritkán hagy helyet az unalomnak. Teszek is egy kísérletet arra, hogy röviden összefoglaljam az itt töltött két hét eseményeit.

Első dolog az volt, hogy miután megérkeztem Marosvásárhelyről Budapestre, onnan Nagykanizsára, onnan pedig Csurgóra, ami a számtalan egymást követő falu miatt a világ végének tűnt, a fogadó szervezettől Andi és három újdonsült lakótársam kijött értem a buszmegállóba. Nem volt nagydolog megkezdeni velük a beszélgetést, mert már borzasztóan untam, hogy a hosszú út alatt minden élményt magamban tartok és alig van kihez szólni, úgyhogy nagyon gyors léptékben indult az ismerkedés.
Rövid idővel ez után bevezettek kicsit az itteni munkába: ezt nem is tudtam előre, de nagyon örülök neki, hogy egy Montessori óvoda emeletén van a lakásunk, ami egyben azt is jelenti, hogy a Montessori óvoda tevékenységébe mind be tudunk kapcsolódni. Kezdetnek e két hét alatt a gyermekekkel és szüleikkel ismerkedtünk meg, játszódtunk a gyerekekkel, voltunk velük lovardában és elkészítettük a Montessori kuckó óvoda feliratát (képet is mutatok). Jövő héten Montessori eszközöket fogunk készíteni a gyerekeknek és a lakótársakkal megbeszéltük már, hogy meg fogjuk nézni a Maria Montessori életéről szóló filmet, szóval lelkesek vagyunk.

Most jut eszembe, hogy az első héten, amíg csak ismerkedtünk a helyjel, még az erdőbe is elmentünk két nap tüzelőfát gyűjteni és erdőt tisztítani, ami a társaságunk többségének nagyon extra élmény volt. Számomra is nagyon izgalmas volt és jó érzés volt fizikai munkát végezni, de nem volt annyira új, mint a Német- vagy Spanyolországból érkező kollegáknak.

Továbbá a munkáról: azon kívül, hogy itt Csurgón be tudunk kapcsolódni a Montessori óvodában a tevékenységekbe, a tevékenységünk fontosabb része Somogyudvarhelyen folyik, egy falucskában, ami innen olyan 15 percre van busszal. Somogyudvarhely szerintem nagyon jó falu, mert azon kívül, hogy ott is van Montessori óvoda, a falu vezetősége nagyon nyitott a közösségfejlesztő kezdeményezésekre. A mi csapatunk sportesemények szervezésében, iskolai tevékenységek segítésében, óvodai tevékenységek szervezésében és kiemelten idegen nyelvű (angol+német) oktatásban fog működni.

Ezzel zárnám is beszámolóm, egyedül annyit fűzök még hozzá, hogyha esetleg nem volt eléggé egyértelmű, hogy nagyon örülök, hogy itt vagyok. Nagyon jól érzem magam ebben a családban és csapatban. :o)