Teljességében 12 hónapot töltöttem el önkéntesként Kaposváron a Compass Egyesületnél. A programom meglehetősen szerteágazó volt, így egy év alatt alkalmam nyílt kipróbálni magam sokféle területen. Hét más nemzetiségű fiatallal dolgoztam, és négy különböző nemzetiséggel éltem együtt.
A hetente ismétlődő főbb tevékenységeink a következők voltak: napi infópont a helyi gimnáziumokban ahol az ERASMUS+ által nyújtott EVS és ifjúsági csere lehetőségeket népszerűsítettük, illetve a Compass Egyesület nyelvtanfolyamait; nyelvi klubok tartása főként angolul, de önkéntestől függően akár a saját anyanyelvén is (amennyiben igény volt rá); csapatunk néhány tagja hetente látogatta a Borostyán Anya Otthont, ahol Somogy megyei fiatal, nehéz családi háttérrel rendelkező anyáknak és gyerekeknek tartottunk angol nyelvű programokat, vagy segítettünk a háztartásban, a kert fenntartásában illetve egyéb alkalmi munkában; szintén hetente látogattuk a Petőfi utcai Idősek Klubját, ahol kisebb-nagyobb sikerrel próbáltuk az idősebbeket szórakoztatni, lefoglalni; emellett jártunk különböző óvodákba, ahol csoportok szabad tevékenységeiben vettünk részt, illetve angol alapszavakra oktattuk a gyerekeket.
Márton Éva a kaposvári Compass Egyesületnél önkéntes. 2014 szeptemberében, azaz több, mint féléve kezdte a szolgálatát. Néhány kérdést tettünk fel neki az eddigi tapasztalatairól.
Milyen tevékenységbe kapcsolódtál be önkéntesként?
Mivel a Compass tevékenységei eléggé széles rétegűek esélyem van majdnem mindent kipróbálni. Járok infópontokra ahol többnyire kamaszokkal beszélgetünk, járok óvodába, idősek klubjába, anyahotthonba. Volt lehetőségem ellátogatni a Csányi Alapítványhoz és Visnyaszéplakra. Emellett tartok gyerekklubot és angol órát.
Hogy telik egy átlagos napod?
Egy átlagos napom általában infó ponttal kezdődik. Ezután következnek a délutáni tevékenységek mint az idősek klubja, anyaotthon és az órák. Kivéve csütörtök, az iroda-nap. Emellett néha lehetőségünk van oviba menni, de mivel hetente egyszer van lassabban kerülünk sorra.
Mi volt az eddigi önkénteskedés során a legnagyobb kihívás?
Az egyik legnagyobb kihívásnak azt tartom, hogy kissé össze vagyunk zárva. Együtt lakunk, dolgozunk, tervezünk, néha kicsit sok. De a lakótársaimat kedvelem, nem személyeskedés.
Mi nyújtotta a legnagyobb sikerélményt?
Nem tudok rangsorolni ebben az esetben. Elég sok feladatot vállalok magamra. Egyesek nagyobbak mások kisebbek, de időnként a kis dolgokért járó sikerélmény eredményesebben marad meg az életünkben. Mivel magyarul beszélő vagyok, többször bele kell avatkoznom a többiek hétköznapjába fordítással. Ez meglepően jól megy néha.
After spending Christhmas at home with our family and friends most of us arrived back to Kaposvár on the 4th of January. After two week gap we were all glad to see each other and share our holiday stories. After a short catch up on Monday the 05th we went to Zrínyi with James, Mailin and Lisette. The students were very excited to see us all, they welcomed us with big hugs and loud questions. The German teacher invited us to Mailins class where they talked about the holidays and we watched New Years Eve concerts from André Rieu.
The following day because Banu was ill, I held the kids club for Dominik with Mael. We prepared a crossword puzzle to refresh the words he learned in 2014, than we played Dixit with Lisette and Ákos (local volunteer). Dominik was second. It was a nice lesson although we missed Bendi. On Wendsay I participated in a French class in Munkácsy Gimnázium which was held by one of our French volunteer. It was a begginer class, so it was suitable for my knowledge. I even learned a word.
After the intense first month at Compass, October came with several new activityes. The last volunteer of our Ability Quest for the Future program arrived from England bringing a lot of joy and two hula hoops with her. The fist week we had our first meeting with the retirement club. We played bingo, where also the workers joined in. The next time (on the 14th of October), when we went we let Bathsheba make a hula hoop prezentation which was grately appreciated by the audiance. We had to ask Pista bácsi to provide musik on hes jitter. This was a nice example of generations working together.
Together with one of the Italian volunteers I attended to two English classes at Gyakorló high school. One of them was successful in terms of cooperation with the students. We both worked with groups helping them to use present perfect in a less formal way, in conversation.
In the second class we met a very sensitive girl, who started to cry several times durring the class. At first we both got intimidated, but we ended up finding a way to handle it. Edoardo was perfect „partner in crime".