Teljességében 12 hónapot töltöttem el önkéntesként Kaposváron a Compass Egyesületnél. A programom meglehetősen szerteágazó volt, így egy év alatt alkalmam nyílt kipróbálni magam sokféle területen. Hét más nemzetiségű fiatallal dolgoztam, és négy különböző nemzetiséggel éltem együtt.
A hetente ismétlődő főbb tevékenységeink a következők voltak: napi infópont a helyi gimnáziumokban ahol az ERASMUS+ által nyújtott EVS és ifjúsági csere lehetőségeket népszerűsítettük, illetve a Compass Egyesület nyelvtanfolyamait; nyelvi klubok tartása főként angolul, de önkéntestől függően akár a saját anyanyelvén is (amennyiben igény volt rá); csapatunk néhány tagja hetente látogatta a Borostyán Anya Otthont, ahol Somogy megyei fiatal, nehéz családi háttérrel rendelkező anyáknak és gyerekeknek tartottunk angol nyelvű programokat, vagy segítettünk a háztartásban, a kert fenntartásában illetve egyéb alkalmi munkában; szintén hetente látogattuk a Petőfi utcai Idősek Klubját, ahol kisebb-nagyobb sikerrel próbáltuk az idősebbeket szórakoztatni, lefoglalni; emellett jártunk különböző óvodákba, ahol csoportok szabad tevékenységeiben vettünk részt, illetve angol alapszavakra oktattuk a gyerekeket.
A heti program mellett sokszor került sor olyan extra tevékenységekre, melyek erősen kötődtek Kaposvár kulturális életéhez, illetve olyanokra is, melyeket magunk szerveztünk. Az előzőből emelném ki a késő tavasszal megrendezett Rippl Rónai Fesztivált, ahol csapatunk tagjai korabeli ruhákban járták a rendezvény utcáit. Részt vettünk az évente egyszer megrendezett családi futóversenyen, ahol vizet illetve frissítőt osztottunk a résztvevőknek. Számos, különféle iskolák által szervezett versenyen segítettünk a programok levezénylésében, illetve alkalmunk nyílt kisebb fesztiválokon, falunapokon játszó sátrat vezetni a kicsiknek.
Ami a saját tevékenységeinket illeti, az egyesület elég nagy szabadságot és támogatást biztosított ahhoz, hogy akár több saját projektünk is lehessen egy év alatt. 2014 őszén egy Trash Marathon eseményt szerveztem, ahol két csoporttal Kaposvár utcát tisztítottuk meg a szeméttől. Alkalmam nyílt arra is, hogy spanyol önkéntestársammal ̶ akinek egyébként asszisztensi képesítése van ̶ egy elsősegély workshopot vezessek le, ahol megtanítottuk a balesetek esetén alkalmazható alapvető gyógyászati módszereket. 2015 nyári táborai közül egyet észt önkéntes társammal vezethettem, melynek témája művészet és tudomány volt. Az egy hétig tartó tabor természetesen angol nyelven folyt, és ezalatt sok színes tevékenység várt a résztvevőkre. Hasonló módon sikerült egy kisebb projektet elindítanom a helyi idősek klubjában, ahol a klub hölgy tagjaival néhány hónapon keresztül a főbejárat két oszlopára kötöttünk színes sálakat. Ez a projekt volt az egyik legkedvesebb élmény számomra, ugyanis itt éreztem leginkább azt, hogy önkéntesként kicsit befolyásolhatom a hétköznapok rutinját, és valóban változást érhetek el munkámmal és ötleteimmel.
A program során részt vettem egy bevezető és egy félidős tréningen, mindkettőt Budapesten rendezte meg a nemzeti iroda. Itt sok más fiatalt sikerült megismerni, és sok, az EVS programot érintő kérdésünkre választ kaphattunk.
A szállás, amit az egyesület biztosított kellemes kis lakás volt, könnyen tisztán tartható és barátságos. Hat ember kitöltötte, de mivel többnyire jó kapcsolatot ápoltunk egymással, kevés problémánk adódott a hely szűkösségéből. Akadtak gondok a vízvezetékkel, de ezt az egyesület lehetőségeihez mérten időben orvosolta. Volt olyan időszak, amikor akaratunk ellenére változtattak a lakóközösség tagjain, ez azonban ideiglenes volt. Szobatársam csak az utolsó két hétben változott, ugyanis észt önkéntes társam egyetemi okok miatt hamarabb hazaindult. Összességében elégedett voltam a lakásfeltételekkel és beosztással.
Ugyanezt érzem az egyesület gondviselésével kapcsolatban. Koordinátorainkhoz bármikor fordulhattunk problémáinkkal, melyek nem mindig rögtön, de többnyire időben kezelve voltak, illetve megoldva annak ellenére, hogy néha túl sok minden nehezedett rájuk a magas önkéntes létszám miatt. Időközben az egészségügyi biztosításomat is használnom kellett, melyre a térítés késve, de mindig megérkezett.
Ami a hétköznapokat megnehezítette az a kommunikáció hiánya volt. Mivel a létszám állandó változásban volt a török önkéntesek cseréje miatt, a csoportunk nem volt teljesen koherens. Az állandó időhiány miatt kevés alkalom volt arra, hogy nyugodtan és érthetően átbeszéljünk bizonyos programokat és feladatokat, melyek célja nem mindig volt világos. Emiatt számos kisebb-nagyobb konfliktus született, mely nem volt kezelve, és ami miatt nem volt feszültségmentes a munkánk.
Néhány hónappal a program befejezése után, még ha saját elvárásaim szempontjából nem is tudom teljes mértékben sikeresnek tekinteni, értékelem a megszerzett tapasztalatokat. Sokoldalú tevékenységeket végeztünk és nagyon színes volt a közösségünk. Saját időnkben több közös (sok esetben kulturális jellegű) programot szerveztünk, megismertük egymás kultúráját, ételeit, szokásait és valós barátságokat kötöttünk. Szóval ha bárki megkérdezi akkor lelkesen mesélek az EVS-ről, és javaslom akinek tudom. Fantasztikus lehetőségeket rejt magában, és értékes élettapasztalatokkal gazdagít. Jó kis év volt :-)