A hétvége a feltöltődés, lecsengés és motiváció gyűjtés ideje! Ami nem feltétlenül pihenést jelent. Amikor pihenésre van szükségem, jelez a szervezetem... de különben eszem ágában sincs pihenni, amikor annyi minden mást csinálhatok! Van egy színes, állatos naptáram, a Sparkasse-tól kaptuk, amikor a bankkártyát csináltattuk, na, én erre a naptárra jegyzetelek, és már előre, augusztusig szinte minden hétvégére meg van a programom! (németnek kell lenni Németországban)... hogy mikor hova utazok, vagy mikor ki jön látogatóba. Persze vannak időjárásfüggő programok is, de a látogatásokon ez mit sem változtat, maximum a programon. Na meg könnyebb is előre eltervezni és megszervezni a hétvégéket... nemcsak a költségvetés és adminisztrációs gondok miatt, hanem, mert olyan jó izgatottan várni, és visszaszámolni a napokat (mint annó Karácsonyig).
Ha látogatóm érkezik, és ezt előre, minimum két héttel korábban tudom, akkor jó eséllyel kérhetek egy-két vendégszobát, hogy ne kelljen matracozni és hálózsákozni! És különben is, München drága város, jó, ha az ember legalább a szállást olcsón megússza. Vagy, ha esetleg vonat/repülő/busz jegyeket, vagy belépő jegyeket kell foglalni/előre megvenni... mindenképp jó, ha előre tervez az ember. Akkor is, ha én utazok valamerre. Ez azonban ígyis- úgyis anyagi szempontból megterhelő, de havonta egyszer megengedi magának az apja lánya (ha megfelelő költségvetéssel dolgozik :))).
Van egy „Travel Wish List"- ünk, amit időnként újabb célpontokkal bővítünk ki. Eddig voltam már Lipcsében (többször is), Berlinben, Rostockban, Oberammergauban, Prágában, Salzburgban, a Neuschwanstein-i kastélyban és környékén, és majd még következnek olyanok, mint Königssee, Sachsische Schweiz, Hamburg, újra Rostock... és majd ősszel Franciaország...
Hogy mindezt hogyan finanszírozom önkéntesként? A vonat nagyon drága, ha egyedül, vagy kettesben utazik az ember. De léteznek kedvezményes jegyek, mint például az úgynevezett Schönes Wochenende Ticket. Ezt csak a hétvége alatt lehet megvásárolni, 42 Euró a jegy, attól függetlenül, hogy 2, ill. 5 személy utazik együtt. Egy napig érvényes, és össze-vissza lehet vele utazgatni... de csak lassú vonatokkal... szóval, ha csak egy szabad hétvégéd van, akkor ezzel a vonatjeggyel nem a legoptimálisabb Berlinbe utazni -egy nap odautazás, 5 átszállással, másnap jöhetsz is vissza, ha hétfőn dolgozol. De közelebbi helyekre, pl Oberammergau, Königssee, Neuschwanstein, akár Salzburg, az ember kihasználhatja ezt a lehetőséget.
Vannak szuper, olcsó és szuper lassú buszjáratok is...
Önkénteseknek (és nem csak!) ajánlom a Mitfahrgelegenheit.de internetes oldalt! Kb. olyan, mint a Stoppoljonline... Regisztrálsz, és keresel magadnak sofőrt, szinte bármilyen útvonalon. Tudom, most mire gondolsz... Eleinte féltem én is, mert lányként, egyedül utazni, idegen országban, idegen emberekkel, elég sok bátorság kellett. De mostanra már minden félelem nélkül veszem igénybe ezt a többnyire biztonságos, olcsó és gyors szolgáltatást. Így lehetséges 430 km-t München Lipcse útvonalon akár 3 és ½ óra alatt megtenni, száguldozva a jóó, német autópályákon, közben meg ismerkedve, többnyire vagány, barátságos emberekkel... szerintem valahol ez is hozzájárul az itteni emberek és kultúra megismeréséhez, ugyanakkor a személyes fejlődésemhez is.
Az otthonról érkező látogatóknak örvendek a legjobban. És vagyok olyan szerencsés, hogy január óta már a családom, egy barátnőm és több rokonom is meglátogatott! Talán ezek a látogatások töltenek fel a leginkább! Nemcsak a kamrát és a hűtőt az otthoni, igazi mézzel, túróval és málnaszörppel, de az időnként visszatérő honvágyamat is lenullázzák. Ilyenkor én is turistaként vonulok végig újra meg újra a város nevezetességein, képes vagyok valahányszor megcsodálni a város szépségeit, és ugyanúgy, jó turista módjára össze-vissza fényképezni. És bár már egész otthonosan mozgok a városban, mégis idegenként.
De jöttek már látogatóba más önkéntesek is, akiket Witzenhausenben ismertünk meg: Lipcséből, Halleból, Chemnitzből, Zhetauból. A szülinapomra például jöttek Olaszországból, Franciaországból és Luxembourgból is! Azt hiszem ezek a teljesen új kapcsolatok és barátságok töltik be igazán a só szerepét az EVS levesében... Lenyűgöző számomra, ahogyan a különböző nemzetiségű és személyiségű önkéntesek, szétszóródva az országban, mégis mint egy nagycsaládként létezünk és tartjuk a kapcsolatot.
Ha pedig mégis semmittevős hétvégére alakulna, akkor ó,jaj,mi szerencsétlenek, kénytelenek vagyunk ebben a kicsi városban valami más elfoglaltságot találni... picknickezni az angol kertben, strandolni, biciklivel bekerekezni a központba, majd valamelyik sörkertben hűsűlni, vagy csak sétálni, esetleg belevetni magunkat a müncheni éjszakába.