Január az újév kezdete, biztos voltam benne, hogy ez az új hónap is számos új, felejthetetlen élményt tartogat számomra. Kicsit nehéz volt visszajönni Csurgóra, 2 otthon töltött hét után. Mikor megérkeztem január 5.-én ugyanaz a kedves, meghitt környezet fogadott, amit itt hagytam két hétre, éreztem, hogy itt is itthon vagyok. A napközi újból gyerekkacajtól volt hangos, mikor megpillantottak a gyerekek mindenik mosolygott, mindenik valamilyen módon üdvözölt.
Az első hét nagyon gyorsan elrepült, és az első hétvégén megérkezett az új önkéntes társam Salvador (spanyol), aki első pillanattól barátságosnak tűnt, éreztem, hogy jó „munkatárs” lesz. A következő héten már neki is fogtunk a közös munkánknak, elkezdtük az angol órákat a somogyudvarhelyi napközben. Nagyon jó hangulatban teltek ezek az angol órák a gyerekekkel, a gyerekek nagyon megkedvelték Salvadort, és nagyon szívesen tanulják az angolt velünk. Próbáljuk minél játékosabban tanítani, hogy ne váljon unalmassá nekik. Játszunk, énekelünk angolul, így mi is és a gyerekek is jól szórakozunk, nagy szeretettel tanítjuk őket.

A játékok közben is teljesen angolul beszél velük Salvador, és angol játékokat játszunk, nekem az a feladatom, hogy fegyelmezzem a gyerekeket, fordítsak magyarra, illetve próbálok segíteni neki, hogy angolul válaszoljanak, illetve kérdezzenek a „tanárbácsitól”. Nagy figyelemmel kísérnek minket, mikor folyékonyan beszélünk angolul,és mindig kérdeznek engem, hogy mit beszélünk, hogy miről van szó. Nagyon fogékonyak, és nagyon akarnak tanulni. Minden angol óra végén kapnak egy kis pecsétet a kezükre, amiket otthon büszkén mutogatnak, hogy ők ezt bizony az angolozásra kapták.

Egyik péntek délután Horvátországban voltunk, ugyanis Csurgó a horvát határhoz nagyon közel van, mindössze 1 óra volt az út. A somogyudvarhelyi 5-6 osztályos gyerekek hivatalosak voltak egy futball edzésre a Góla nevű horvát városkában, mi önkéntesek is elkísértük őket. Hangulatos kis délután volt, a gyerekek együtt játszottak a horvát kisgyerekekkel, mi önkéntesek segítettünk az eszközök előkészítésében, majd figyelemmel kísértük őket, hogy nehogy balesetet történjen. A gyerek kaptak egy forma pólót,és egyforma baseball sapkát. Az edzés végén mindenki névre szóló diplomát kapott,aki részt vett valamilyen formában ezen a délutánon. A gyerekek csillogó szemekkel mutogatták nekünk a diplomáikat, majd boldogan vették tudomásul, hogy mi is kaptunk, és így mindenki ,,diplomás” lett :)

Végül,de nem utolsó sorban január végén részt vettem egy egy napos tréningen Kaposváron. A tréning során sok mindenről szó esett, de a főtéma az EVS volt. A résztvevők középiskolások voltak, és mi erdélyi magyar önkéntesek. Kezdésnek ismerkedős játék volt, mindenki kellett beszéljen magáról, néhány mondatban összefoglalva, hogy hogy hívják, honnan jött, mit tanult,stb. Aztán tovább folytattuk a tevékenységet kis csoportokban, a feladatunk az volt, hogy kellett készítsünk egy plakátot az önkéntességről. A csoportban vegyesen voltunk, középiskolások, és EVS önkéntesek. Én nagyon szeretek csapatban dolgozni, itt is nagyon jó élmény volt együtt dolgozni.

Mindenkinek volt ötlete, és próbáltuk mindenki ötletét felhasználva egy érdekes, és egyben hasznos plakátot készíteni. A csapatunk tagjaival egymás közt megbeszéltük, hogy ki mit ért az önkéntesség szó alatt, és ezek a szavak felkerültek a plakátra, majd mindenki lerajzolta a saját tenyerét,úgyhogy mindenki tenyere érte a másikét, ezzel jelezve,hogy az önkéntesek összetartanak, hogy az önkénteseknek van közös céljuk, és ami a legfontosabb, hogy az önkéntesek szeretnek, akarnak és képesek együtt dolgozni.

A harmadik itt töltöm hónapom végén,csak azt tudom leírni, hogy nagyon szeretek itt lenni, rengeteg új embert megismertem már, kötöttem új barátságokat, próbálok az itt kialakított kapcsolataimból táplálkozni,nem elfelejtve az otthont. Ugyanis nem telik el úgy nap, hogy valamilyen szinten ne vágyódnék haza, mert otthon van édesanyám,a húgom és a barátaim, a jól megszokott környezetem. Komfort zónámból kimozdulva rájöttem, hogy az idő töltött idő nagy hasznomra válik, olyan tapasztalatokat szerzek,amelyeket bárhol és bármikor tudok kamatoztatni az életben. Továbbra is izgatottan várom az új kalandokat,új mosolyokat, az új embereket.