„Február, hol a nyár?”- tartja a mondás, valóban messze van még a nyár, de itt Csurgón nagyon gyorsan repül az idő, biztos vagyok benne, hogy nagyon hamar meg fog érkezni a nyár is. Különben a szívemben már most nyár van. Azt hiszem, bátran leírhatom, hogy a február volt a legszebb hónapom, amióta itt élek Csurgón.
A hónap elején megérkezett új önkéntes társunk Spanyolországból, aki egy nagyon kedves lány. Úgy érzem jó csapat leszünk, jelenleg hárman vagyunk önkéntesek, én és a két spanyol társam. Közösen kezdtünk el egy munkát, díszletet kellett készítsünk a gyerekek farsangi előadására, ahol a gyerekek ’Hupikék törpikék’ voltak, és egy kis előadással örvendeztették meg a szüleiket. A díszlet kis gombaházak voltak, amelyek a törpikék házacskáikként szolgáltak az előadás alatt. Nagyon jó hangulatban teltek ezek a napok, közösen festettünk, beszélgettünk, nagyon sokat nevettünk. Mikor elkészültek a szebbnél-szebb gombaházacskák mindannyian elégedettek voltunk, közösen örültünk a munkánknak.

Spanyol önkéntes társammal és az elkészült díszletekkel

Egyik hétfő délután meg voltunk hívva a somogyudvarhelyi iskolába, én és Paqui (spanyol önkéntes társam) elvittük azokat a gyerekeket az iskolába tartott nyílt napra, akik szeptemberben fogják kezdeni az iskolát. A gyerekek nagyon élvezték ezt a délutánt. Mi önkéntesek is játszottunk a gyerekekkel, nagyon jó élmény volt, újra önfeledt gyereknek éreztem magam, akinek csak az a dolga, hogy játsszon. A gyerekek nagyon élvezték, hogy mi felnőttek is játszunk velük, mert nem csak mi önkéntesek kapcsolódtunk be a játékba, hanem a tanítók is. Jó érzés volt látni nekem felnőttként, hogy mennyire szüksége van néha a felnőttnek is egy kis játékra, ahol kikapcsolódhat, ahol elfeledheti az élet problémáit, a mindennapi teendőket. Igazán feltöltődve jöttem haza, ez a délután után.

Játék közben az iskolában

Ebben hónapban részt vettünk a Compass Egyesület által szervezett Farsangon is. Mindenkinek volt egy kis jellemeze, volt, aki teljesen be volt öltözve, volt, akinek csak egy kis farsangi kalap jutott. A délután során kis csoportban voltunk osztva, a feladatunk az volt, hogy kellett válasszunk egy zeneszámot, s arra bevonuljunk megmutatva a jelmezünket. A kis előadás után különböző játékok voltak szervezve. Majd a játékok után beszélgettünk a többi önkéntessel. Nagyon tartalmas kis délután volt.

Kis csapatunk: a székely legény, varázsló tehén, a szülinapi torta, a boszorkányok, Pumukli, a cicák, a nyuszi.

Végül, de nem utolsó sorban február utolsó hetében részt vettünk én és Salvador (spanyol önkéntes társam) Budapesten egy önkénteseknek rendezett tréningen. Bátran kimerem mondani, hogy ez a hét volt életem egyik legszebb hete. Hétfőn kezdődött és péntekig tartott. Minden nap reggel 9-től este 8-ig program volt. Ezek a programok magukba foglaltak különböző csapatépítő játékokat, előadásokat, feladatokat, amelyeket nekünk kellett elvégezni. Nagyon- nagyon jó csapat volt, tele melegszívű önkéntesekkel, akikkel a szünetek is remek hangulatban teltek.
A tréning során minden nap volt egy különleges feladatunk, a neveink fel voltak írva egy táblázatban a hét napjaival együtt, s minden egyes nap különböző színnel kellett jelezzük az,az napi hangulatunkat, pl.:narancssárga színe jelentette a boldogságot. Ezzel a táblázat segítségével végig követhettük, hogy hogyan változott a hangulatunk egész hét során. Ezt nagyon jó ötletnek tartottam, mert nem csak a saját hangulatomat követhettem végig, hanem tudtam figyelni a társaimra is.
Minden egyes nap egy külön élmény volt, minden nap valami mást adott számomra, de ezek mind csupa pozitívumok. Új embereket ismertem meg, új barátokat szereztem, a visszajelzésekből megismertem kicsit jobban önmagam, megismertem a határaimat, fejlődött az angol nyelvtudásom, a hét végére nagyobb bátorságom volt beszélni, jobban ki tudtam fejezni magamat angolul.

A tréning programja

A teljes tréning felejthetetlen volt számomra, de ha ki kellene, emeljek egyetlen napot, akkor az a csütörtök lenne, mikor délután az volt feladatunk, hogy ki kellett menjünk a városba, meg kellett látogassunk különböző helyeket, ott pedig fényképeket kellett készítsünk. Nagyon jó kis csapatunk volt, sokat nevettünk, beszélgettünk.

A képen (balról-jobbra): Lauren (Nagy Britannia), Alejandra (Spanyolország), Héléne (Franciaország), Én (Erdély), Salvador (Spanyolország)- kis csapatunk, Halászbástya, Budapest

A tréning utolsó napja mindenki számára kicsit szomorú volt, mert el kellett búcsúzni, véget ért a csoda. Megbeszéltük, hogy fogunk találkozni ez az év során, ugyanis mindannyian Magyarország területén önkénteskedünk.
Így telt a februári hónapom az európai önkéntes szolgálatában :) Izgatottan várom az új kalandokat, az új embereket, akikkel még fogok találkozni.