Április, itt a tavasz :-) Minden virágba borult, a természet újjá éledt, mindenhol virágok, zöldülő fák. Teljesen más hangulatban telt ez a hónap, mint az eddigiek. Tavasszal minden megváltozik, mindenki ,,kivirágzik’’. Az embereknek jobb a hangulatuk, többet mosolyognak.
Ez a hónap rövidebb volt, mint a többi, mert a hónap elején otthon voltam, Erdélyben, egy hetet töltöttem el a családommal, a barátaimmal. Feltöltődve jöttem vissza Csurgóra. Az időm nagy részét a csurgói óvodában töltöttem, illetve minden szerdán, Somogyudvarhelyen dolgoztam Salvadorral (spanyol önkéntes társam).
Somogyudvarhelyen továbbra is az angol órákat tartunk, a megszokott és jól bevált módszerrel. Illetve ebben a hónapban a gyerekek megtanulták a színeket, különböző színes eszközökkel, színes építőkockák, színes ceruzák segítségével, illetve egy új tevékenység során ismételhették a színeket. A gyerekek egy nagy közös papírra festetettek, mindenkinek volt egy kis helye a papíron, és oda festhetett. A festegetés alatt Salvador folyamatosan angolul beszélt velük, így ismételték a színeket, illetve megtanulták, hogy világos, és sötét. Nagy erőbedobással festettek, mert kíváncsiak voltak, hogy mi lesz belőle, mert mind egy lapra festettek, és eddig még nem vettek részt ilyen tevékenységben.
A szerdai napomon kívül minden napomat a csurgói napköziben töltöttem. Minden hétfőn reggel elmentem az egyik kislányért a buszmegállóba, aki busszal érkezik minden reggel, és mi önkéntesek szoktunk érte kimenni. Nagyon értelmes kislány, minding beszélgetünk, sokat mesél. Nagyon érdekes tapasztalat, mert meg tudom figyelni, hogy, hogy mesél egy ilyen korú gyerek, hogy teszi összefüggővé a mondatait, milyen emlékei vannak, mennyi sok mindenre képes visszaemlékezni.
Nagy örömmel tölt el, hogy ezt leírhatom, de sikerült megvalósítani a Paquival kitűzött célunkat, tartottunk foglalkozást a csurgói gyereknek. Az idő nekünk kedvezett, sütött a nap, így a kisebb gyerekek kint játszottak, míg mi az idősebb gyerekekkel bent foglalkoztunk. Első alkalmakkor a gyerekek a kezükkel festettek egy nagy közös papírra. Nagyon élvezték, közbe mind meséltek, hogy mit rajzolnak, hogy hogyan képzelik el. A gyerekek közbe megtanulták angolul a színeket, mert Paqui angolul beszél velük, így a színeket is angolul mondta, illetve ő is megtanulta a gyerekektől magyarul. Ezek az alkalmak mindig jó hangulatban telnek, nagyon jó érzés látni, hogy mennyire hálásak tudnak lenni a gyerekek, ha valamit teszel értük.
A foglalkozás után mindig a gyerekek kimennek az udvarra, és ők is játszanak ebédidőig a szabadban. Majd 11:30 kor ebédelnek, majd alszanak, illetve délután általában ismét kint játszanak.
Ahogy ez a hónap lejárt, ráébredtem, hogy most vagyok félúton, lejárt az első félévem Csurgón. Rengeteg élményem van, barátságokat kötöttem, dolgoztam, szórakoztam, építettem jellememet. Gyerekkel lenni nekem csupa feltöltődés, ahogyan kedvesen rám néznek, mosolyognak, ahogy próbálják a szeretetüket kifejezni irányomban. Sokat tapasztaltam ez a félév alatt, fejlődtem, voltak nehéz pillanatok is hisz ezek a pillanatok is az élet velejárói, de ezekből is mind tanultam. Volt, hogy honvágyam volt, hogy haza akartam menni, csak egy édesanyai ölelésért, egy testvéri bátorító szóért, de úgy gondolom ezek, mind természetes érzések, ha az ember külföldön tölt hosszabb időt távol az otthon melegétől. Lassan-lassan kezdem itt is itthon érezni magam, nagyon hálás vagyok, hogy ilyen jó társakat kaptam, együtt dolgozunk, együtt lakunk, együtt szórakozunk, gyakorlatilag mindent együtt csinálunk, nagyon nehéz lenne, ha nem lenne jó kapcsolatunk, az idő folyamán észre sem vettük, de barátok lettünk.
Megosszuk mindennapjainkat, örömünket, szomorúságunkat, honvágyunkat, nap, mint nap tapasztalom, ha bánatomat osztom meg, akkor kevésbé vagyok szomorú, de ha örömömet, akkor együtt örülünk.