Március lassan itt a tavasz, kezd ébredni a természet, az idő is lassan felmelegszik. A márciusi hónapom várakozással telt el, mert tudtam, hogy a hónap végén hazalátogatok Erdélybe. Minden nappal egyre közelebb voltam az indulás pillanatához, mégis mikor útnak kellett indulni, akkor valamiért nem akartam menni, talán éreztem, hogy nagyon fognak hiányozni a gyerekek, és az önkéntes társaim is, akikkel nap, mint nap megosztom az életem. Délelőtt a gyerekekkel vagyunk, délután együtt pihenünk, együtt szórakozunk. Igazán jó csapattá formálódtunk, ahogy az idő telt, észre sem vettük, de munka és lakótársakból barátokká váltunk.
Ebben a hónapban is felválta dolgoztam Csurgón és Somogyudvarhelyen. Somogyudvarhelyen továbbra is angol órákat tartunk, a jól bevált módszerünkkel. Az óra elején énekelünk, illetve mutogatjuk az éneket. A gyerekek nagyon szeretik, hihetetlenül élvezik, hogy más nyelven énekelhetnek és értik is, amit énekelnek, illetve amit mutatnak.

Éneklés közben, Somogyudvarhely

 Az óra második felében, leülünk az asztal körül és úgy tanulunk. Különböző módszerekkel tanítjuk a gyerekeket, de a legkedveltebb a képes kártyákkal való tanulás, mindig elismételjük a régi a szavakat, illetve egy- két új szót is belecsempészünk, így sokszor észre sem veszik, hogy tanultak új szavakat is. A gyerekek nagyon fogékonyak, nagyon figyelmesen hallgatják a „leckét”.

A csurgói napköziben töltött idő kicsit másképp telik, ugyanis itt kisebbek a gyerekek, tehát nekik nehezebb foglalkozást tartani, illetve vegyes csoport van, vannak a legkisebb gyerek 1,5 éves, míg a legnagyobb 4 éves. Egyik társammal, Paquival (spanyol önkéntes) viszont tervezzük, hogy a nagyobb a gyerekeknek valamilyen foglalkozást fogunk tartani, mikor a kisebb gyerekek kint az udvaron töltik az időt. Remélem sikerül megvalósítani.
Ebben a hónapban inkább a kisebb gyerekekkel töltöttem az időt, velük foglalkoztam, mesét olvastam nekik, képes könyveket nézegettünk, az állatokat próbáltam nekik megtanítani.

Martin hazaindulás előtt beállt egy fotóra, Csurgó

Ebben a hónapban is minden péntek reggel egy önkéntes társammal, Salvadorral, vagy Hüseyinnel mentem az uszodába a somogyudvarhelyi általános iskola 6. Osztályos gyerekeivel. Nekem itt a fordítás volt a feladatom, mert a társam bement mindig a gyerekekkel a vízbe, nekem meg fordítanom kellett, illetve szerveztünk a gyerekeknek minden óra végén egy rövid játékot, amit mindig nagyon élveztek, és nagy izgalommal játszották. Ebben a hónapban volt az utolsó alkalom, mikor mentünk segíteni. Kicsit sajnálom, hogy véget értek, mert mindig nagyon jó hangulatban teltek ezek a reggelek, a gyerekek nagyon aranyosak, barátságosak, illetve az angoltudásom is fejlődött a fordítások során.

Csoportkép az uszodában: a gyerekek, a tornatanár és mi önkéntesek, Csurgó

Ebben a hónapban Kaposváron a Compass egyesület spanyol önkéntesei, illetve az én két spanyol önkéntes társam spanyol estét szerveztek, amelynek keretén belül bemutatták az országot, a hagyományokat, a szokásokat, majd ezt követően megkóstolhattuk az általuk elkészített spanyol finomságokat, majd egy kis játékot szerveztek nekünk. Remek hangulatban telt ez a délután, beszélgettünk, megtudtuk, hogy Spanyolország nem egyenlő a bikaviadalokkal, illetve a flamenkóval.

Paquival (spanyol önkéntes társam) a spanyol estén, Kaposvár

Így telt a március a hónapom az Európain önkéntes szolgálatban, remélem a következő hónapom is ilyen jó hangulatban fog telni, és sikerült megvalósítani a kitűzött célt, és tudunk egy kis foglalkozást tartani Csurgón a nagyobb gyerekeknek.