1992 őszén születtem Szilágy megye egy kis városkájában, Szilágycsehben. Idén, 2014-ben végeztem a Babes-Bolyai Tudományegyetem, Pszichológia és Neveléstudományok kar, Pszichológia szakán. Államvizsga dolgozatom írása közben ébredtem rá, hogy valójában ez az, amit szeretnék csinálni gyermekekkel foglalkozni (legyen az hátrányos helyzetű, árva, bántalmazott, vagy épp normál körülmények között élő), illetve kutatni. További terveim között van, hogy a jövőbeli kutatásaim eredményeit felhasználva, kidolgozásra kerülhet több olyan prevenciós program, amely hatékonyan alkalmazható egy-egy gyermek életének/énképének megváltoztatásában. Véleményem szerint minden ember felelős a mellette lévő, másik emberért, az illető életének alakulásáért.

Hét évet cserkészkedtem, ami által -többek között- lehetőségem volt önmagam megismerésére, illetve olyan tapasztalatok szerzésére is, amelyek által vagyok ma az, aki. Boldoggá tesz az, ha segíthetek valakin. Legyen az egy ölelés, vagy ha meghallgatom, adhatok valamit neki. Ezért is fontos számomra az önkéntesség: örömmel tölt el, és egyben hozzájárul az önismeretem alakulásához. Hiszek abban, hogy minden megváltoztatható, s értékes abban, hogy minden fájdalom és áldozat meghozza a gyümölcsét; és nem utolsósorban abban, hogy minden okkal történik.
Mindemellett, bár rövid ideig, de iskolám diáktanácsának aktív tagja voltam, több különböző témájú táborban vettem részt, illetve már egy éve, hogy önkénteskedek sérült, fogyatékkal élő gyermekek/felnőttek intézetében, szülővárosomban. Egykori cserkészcsapatom tagjait készítettem fel róvásírás versenyekre, több kategóriában, és számos rendezvény szervezésében vettem részt. Egyetemi éveim alatt betekintést nyerhettem a gyermekpszichiátria világába, illetve szembesültem azon gyermekek iskolai hátrányaival, akik valamilyen okból kifolyólag 'lemaradottak' a többiektől. Hiszem azt, hogy az Élet szép.