A nevem Kalapács Dalma, 1993. március 15-én születtem, Székelyudvarhelyen. Az általános iskolát Zetelakán a Dr. P. Boros Fortunát Elméleti Líceumban végeztem. A középiskolai tanulmányaimat a székelyudvarhelyi Kós Károly Szakközépiskola gazdasági technikus szakon végeztem.
Amikor a tovább tanulásról kellett döntenem mindenképp, olyan szakot akartam választani, amit ha elvégzek valamilyen segítő szakmában tudok állást szerezni. Először 10 osztályos koromban fogalmazódott meg bennem a gondolat, mi szerint én majd segíteni akarok az embereken. 10. osztály végén egy Őrangyal elnevezésű táborban vettem részt, amit Homordfürdőn rendeztek meg. A táborban, mint önkéntes segítő vettem részt. A feladatunk egy héten keresztül az volt, hogy táborlakók őrangyali voltunk, a táborlakók különböző fogyatékkal (fizikai vagy szellemi) élő gyerekek, és fiatalok voltak. E tábor után teljesen átértékeltem az életemet, s rájöttem, hogy szeretnék továbbra is önkénteskedni. 11. osztályos koromtól önkénteskedtem a Gyulafehérvári Caritas székelyudvarhelyi kirendeltségénél. A program keretén belül különböző önkéntes munkákat végeztem, a legkiemelkedőbb a korrepetálás, volt egy helyi általános iskola 5-8 osztályos hátrányos helyzetű, tanulásban lemaradt diákoknak segítettem, hogy fel tudjanak zárkózni osztálytársaikhoz. Ezt a munkát folytattam egészen addig, amíg befejeztem a középiskolát.

.A középiskola után felvételt nyertem a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyen lévő karán az Egészségügyi szakpolitikák és szolgáltatások szakára. Az egyetemi éveim alatt tovább folytattam az önkéntes munkát szintén a Gyulafehérvári Caritas szervezeten belül. Marosvásárhelyen roma gyerekkel dolgoztam, szintén a tanulásban segítettem a gyerekeknek, illetve a különböző programok szervezésében vettem részt.
Most, hogy befejeztem az egyetemet, mindenképp szeretnék tovább segíteni az embertársaimon, ezért gondolom, úgyhogy a Magyarországon lévő önkéntes munka egy nagyszerű lehetőség számomra. Szeretek új emberekkel ismerkedni, kapcsolatokat építeni, s legfőképp kipróbálni magam új helyzetekben. Szeretek és úgy érzem, nagyon jól tudok csapatban dolgozni,de nem jelent gondot az sem,ha egyedül kell, dolgozzak.
Számomra az önkéntesség azt jelenti, hogy segítek másokon, hogy adok egy kicsit magamból, s ezért nem várok semmit cserébe, csupán jól esik egy,,köszönöm", vagy egy kedves szívből jövő mosoly. A gyerekkel végzett munkám során megtapasztaltam, hogy mennyi szeretet van egy mosolyban, egy őszinte kézfogásban, egy érintésben, vagy csak egy tiszta tekintetben. Minden önkéntes óra örömöt jelentett nekem, mert tudtam, hogy önmagamat adtam, adtam az időmből, adtam, abból, ami nekem van, és kaptam azt,ami nekem kevesebb van. Megtanultam türelmesebbnek lenni, előzékenyebbnek, megtanultam jobban elfogadni az embereket.
Az önök által felajánlott önkéntes munkák közül a Kaposváron és a Csurgón végezendő feladatok ragadtak meg leginkább. A Kaposváron végezendő munka az új kapcsolatok miatt, az angol nyelv gyakorlása és jobban megtanulása miatt. A Csurgón végezendő munka pedig a hátrányos helyzetű családok, gyerekek és fiatalok miatt, mert velük van már tapasztalatom,s szeretek velük dolgozni, úgy érzem még több tudásra tudnék szert tenni.