A kaposvári önkéntes lehetőségről egy közösségi oldalról értesültem. Egy korábbi öntkéntestársam mutatott rá és rögtön érdeklődni kezdtem.

Kolozsváron való tanulmányaim mellett kezdtem el önténteskedni 2009-ben, egy angol nyelven adminisztráló román/magyar szervezetnél, akik több programot futattak krónikus (és nem csak) betegségekkel rendelkező gyerekek számára. Emellett évenként önkénteskedem a Bátor Tábor romániai testvér táborában a Yuppiban, ahol diabéteszes gyerekeknek tartunk élményterápiás tábort két nyelven.

Kedvelem az önkéntes munka önkéntes jellegét. Jó érzéssel tölt el, ha valamiért csak érdeklődésből illetve szeretetből dolgozom. Önkéntes munkáim az egészségügy mellett kiterjednek művészeti és kulturális eseményekre is, melyekre külföldön tettem szert. Eddig egyik sem okozott csalódást.

Ezért kaptam fel a fejem erre a lehetőségre, ahol alkalmam adódhat majd, tanítani, kulturális és főleg közösségi eseményeket szervezni, kicsiben és nagyban is gondolkodni. Vonz a csapat nemzeti sokszínűsége és a lehetőség, hogy tanulhatok. Ezt-azt. Az életről, a csapatmunkáról, a kacagásról, ilyesmi.