Már lassan kezdem megismerni Kiskunhalast. És még mindig tetszik, de az otthon az otthon marad.

Sokat szórólapoztunk ebben a hónapban, de főként az óvodát látogattam. Elképzelhetetlen mi mindent lát ott az ember, csak meg kell figyelni. Sok a csintalan gyerek, akiket egyesek rossz gyerekként emlegettek, de én azt mondom az a jó és életrevaló gyermek aki „rossz", mozgékony, életvidám s örökké valamilyen csintalanságon töri a fejét. Fárasztó foglalkozni velük, de miindent megér.

Sokszor unalmasan telnek a napjaim, főként munka után. Úgy érzem többre is képes lennék. Ismét voltunk Szabadkán, meglátogattunk egy csomó múzeumot, nagyon jól éreztem magam.
Hónap végén hazamentem, jól esett otthon lenni. És most újra itt, feltöltődve munkára készen.
Csak ez a meleg ne lenne. Kíváncsi vagyok milyen lesz a nyár, nem idő szempontjából természetesen.