A második EVS beszámolóm sem sokban különbözik az elsőtől, a véleményem nem változott ami gond az csak az időjárás most, hogy lassan beköszönt a nyár s kezd felmelegedni. Nagy valószínűséggel hozzá fogok szokni, s minden ami gond meg lehet oldani.

Egyre több feladatot bíznak rám, amelyek sokkal nagyobb felelősséggel járnak mint az eddigiek. Ez szerintem jót jelen és úgy érzem még többet bírnék. Elég aktív személynek érzem, magam és nem bírom az unalmat, szívesen töltöm a pihenőidőmet is valamilyen hasznosabb tevékenységgel, talán ezt nevezik aktív pihenésnek.

A lakótársakkal azóta sincs semmi gond, remélem velem sem. Úgy gondolom jól csináltuk már a legelején az otthoni teendők elosztását, mert azóta is gond nélkül zajlik minden. A vezetőség odafigyel ránk és foglalkoznak velünk, természetesen erre szükség van a fejlődés eléréséhez, mert kicsi kutya is a nagytól tanul, mondják mifelénk. Jártunk Szabadkára színházba és városnézésbe, ami igencsak tetszett, még nem voltam ott s most eljuthattam. Angol nyelvtudásom napról napra fejlődik, köszönhetem ezt Cloe – nak, nagyon fog hiányozni ha elmegy.
Türelmetlenül s továbbra is kíváncsisággal várom mit fog hozni még az elkövetkezendő néhány hónap, s remélem legalább ugyanennyire jól fog telni mint az eddigiek.