Kettőezer kilenc augusztusában érkeztem Tótvázsonyban. Vissza gondolva, nem tűnt számomra olyan rövidnek, mint ahogyan ezt Én gondoltam az elején. Nem vagyok olyan aki előre el tervezi az életét és mindent lépésről lépésre betartja és aszerint él. Szeretem az újdonságokat és szeretem az otthoni létet is. Szeretem érezni a szelet az erdőben sétálva; érezni a reggeli köd után a friss levegőt az arcomban s szeretem a csípős telet, az esőt. …
Mind ezt csak úgy tudom értékelni ha ki maradnak az életemből, ha nem is hosszú időre de kimarad az életemből. Értékelni tudom már, mert egy környezet változás sok mindent tanít és sok mindent fel erősíthet az emberekben, bennem is. Mert hogyan lehetne értékelni valamit ha nem úgy, hogy el veszítünk valamit. Vagy ha időnként ki maradoznak az életünkből. De benned élnek az emlékeid, az a sok ember és a környezet, amiben felnőttél.

Ahogyan át gondoltam az itt el töltött időmet rájöttem, hogy nagyon gyorsan el szaladt és rengeteg érzéssel, élménnyel gyarapítottam tudásomat. Olyanokkal, amelyeket magammal vihetek és hozzám tartoznak örökre.
Nagyon hosszú idő egy év. De minden amit más környezetben töltünk el hosszú lehet, vagy észre sem vesszük és már is véget ért. Legyen az egy év, fél év vagy csap hetek, napok.
Minél jobban szeretnénk, hogy túl legyünk; annál hosszabbnak éljük meg azt az időt.
De amikor jól érezzük magunkat valahol, akkor minden olyan gyorsnak tűnhet.
Már az első hónap el teltével rákellet jönnöm, hogy nagyon gyorsan fognak telni a napjaim. Úgy érzem nem bántam meg azt, hogy itt lehettem Tótvázsonyban. Rengeteg élményben volt részem és minden hol olyan emberekkel találkoztam, akik segítőkészek voltak velem szemben és igazán azt éreztem, hogy jó ide tartozni.
Az itt létem alatt, meg tanultam rugalmasnak lenni és különböző helyzeteket kezelni, meg oldani és emellett meg tanultam értékelni, azt ami nem az enyém. Értékelni azt amit rám bíznak és felelősséget vállalni a tetteim után és Önmagamban bízni. Mert sokkal kifizetődőbb ha türelmesek vagyunk mint, hogy ha azonnal – most szeretnénk el érni valamit. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig ez a jó megoldás. A helyes.
Meg ismertem jobban magam.
Meg tudtam melyek azok a határok, amit még ki bírok. A végleteimet meg ismerhettem, úgy a pozitív mint a negatív felét is. Elfogadni és meg hallgatni mások véleményét és még is, kitartani a magad véleménye mellett. Persze olyan is van, amikor rá jövünk nem lehet meg változtatni dolgokat csak mert nekünk az nem jó, vagy nem tetszik.
Van, mit még a távolság és az idő sem tud meg változtatni és nekem is rá kellett jönnöm, hogy hogyan kell uralkodni érzéseimen. Kihívás volt magammal szemben, hogy sikerül-e úrrá lenni érzéseimen. Néha nehéz volt vissza tartanom érzéseimet de szerencsémre olyan emberekkel voltam körül véve, akik segítettek túl „ élni” azokat a napokat. Ezek többnyire a távolság, a barátaim közelségének hiánya miatt törtek rám. …
De szerencsére voltak itt is olyanok, akik éreztették velem, hogy befogadtak engem és jó volt közéjük tartoznom. Köszönöm.
Ha van Boldog- Szomorúság, akkor ezt így tudnám kifejezni;
Szomorú, mert csak eddig tartott. Boldogság, mert talán nem szakad meg örökre ez az ismeretség. Boldogság, mert új cél, kihívás vár rám, ezután. Jön az újdonság és a sok-sok tanulnivaló.
Isten segítségével el kezdhetem tanulmányaimat Budapesten, amely nem ismeretlen hely számomra, de ugyan akkor sok újdonságot tartogathat számomra.