Csergő Bea
Lassan fél éve vagyok Kiskunhalason az EVS program keretén belül. Sok minden történt ezalatt az idő alatt, barátokat szereztem, kirándultam, kipróbáltam olyan dolgokat amire eddig nem volt lehetőségem. Annyira gyorsan telik az idő, hogy mire észbe kapok már véget is ér ez a 12 hónap, és nekem még annyi tervem van.
Minden szombaton kézműves foglalkozást tartok gyerekeknek, besegítek a lakóközösségi iroda működésébe. A fogadó szervezetem is ad különböző munkákat, de azt nem éreztem elégnek, ezért elkezdtem érdeklődni, hogy hol tudnék még segíteni. Így jutottam el a Kiskunhalasi Állatvédők Egyesületéhez. Minden hétvégén kimegyek a helyi állatmenhelyhez és próbálom szebbé tenni azoknak a szegény, ártatlan négylábú barátainknak az életét akikről lemondtak a gazdái. Csodálatos feladat, és azáltal hogy segíthetek, saját magamnak is jót teszek, hiszen kellemesebb kikapcsolódást nem is tudnék elképzelni. Most tervben van, hogy készítek pár fotót az állatmenhelyeken, és szervezünk egy kisebb kiállítást, hátha jobban meghozzuk az emberek kedvét az örökbefogadáshoz.
Sokat próbálkoztam különböző rendezvények szervezésével fiatalok számára, de leginkább kudarcot vallottam. Hiába vontam be a szervezésbe iskolákat, próbáltunk megszólítani fiatalokat, nem igazán sikerült. Egyetlen negatív élményem ez a nagymértékű passzivitás. Arra a kérdésemre, hogy miért? a legtöbbször azt a választ kaptam, hogy a fiataloknak nincs idejük…Szerintem ez nem egészen így van, legalábbis számomra elképzelhetetlen épp ezért nem is adtam fel. :D
Hogy ne csak a passzivitással találkozzak, arra gondoltam, hogy egyelőre célcsoportot váltok és megpróbálok létrehozni egy nyugdíjasklubbot. Szeretem az időseket és nekik biztos jut idő egy kis kikapcsolódásra. Igazam is volt, eddig két alkalommal sikerült találkoznunk, de máris rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam, és biztos vagyok benne hogy ők is. Egyelőre semmi különösebb programot nem szerveztem nekik, ismerkednek, beszélgetnek és örülnek annak, hogy részesei lehetnek egy kis közösségnek.