EducArt (2015)

Számomra ez az utazás egy csodálatos élmény volt, mivel most először repültem én és a társam is, és most először voltunk mind ketten a legtávolabb a szülőhazánktól.
Nagyon jó volt megismerni különböző országokból érkező embereket és az ők mentalításukat illetve kultúrájukat.
Számomra nehéz volt az első nap hiszen attól féltem, hogy nem fogok tudni kommunikálni, érvényesülni a többiekkel az angol nyelv miatt, mivel nagyon gyengén beszélem a nyelvet. Aztán mégis sikerült beilleszkedjek a csapatba mert még voltak olyan személyek akik nem beszélték a nyelvet ezért a két tanár tolmácsolt. Ennek persze én is örvendtem.
A továbbiakban nem volt szükség a nyelvi kommunikációra mert a testi kommunikációra (mimika, gesztikuláció) épültek a feladatok többsége.
Az első feladat az önmagunkkal való foglalkozásra épült. Ezért elsőként készítettek rólunk egy fotót majd kaptunk egy újságot, egy átlátszó lapot, filc tollat és egy A2-es fekete lapot. A feladat az volt, hogy a fotót rakjuk az átlátszó lap alá és a vonásainkat rajzoljuk rá a lapra. Ha ezzel megvagyunk akkor az újságból vágjunk ki tetszés szerint papír darabokat és ragasszuk a rajz alá így színezve ki a rólunk készült rajzot. Ezután fel kellett ragasztani a fekete lapra és kellett írjon mindenki arról, hogy mint nő, a családjába, a munkahelyébe, a szervezetébe való szerepéről egy néhány szóban. Ez a feladat segített abban, hogy megismerjük egymást és önmagunkat is egyaránt. A második feladat számomra nem volt újnak mondható mert már dolgoztam ( festettem) természetes alapanyagú festékekkel. Itt az volt a feladat, hogy válaszunk egy társat, fogjunk egy egy lapot és üljünk egymással szembe így rajzoljunk bármit amit csak akarunk. Szerintem ez a feladat sokakból hasonló érzést váltott ki mint a társából és e miatt történhetett az hogy hasonló képek születtek a festés végén. Nagyon jó volt ez a feladat abból a szempontból, hogy mindenki kicsit ellazuljon és kikapcsolódjon. A következő feladat az volt, hogy ismét válaszunk egy más személyt társunkként és fogjunk egy A2-es lapot amelyre egy ecsettel közösen festünk kommunikáció nélkül egy festményt, figyelve egymás jelzéseire. Ez a feladat abban segített, hogy tudjunk alkalmazkodni egymáshoz, továbbá abban, hogy egymást megértsük szavak nélkül. Majd rajzoltunk egy érzéseket kifejező vonalakból álló rajzot egy hatalmas lapra amelyen mindenki bátrabban kibontakozott.

Mindezek után jött egy olyan feladat, hogy egy nagyobb ( kocka alakú) anyag darabra 4-es csoportokra osztva készítsünk egy festményt ami azt ábrázolja ami számunkra fontos. Ezt először megterveztük ceruzával majd berajzoltuk a mintát és mind négyen elkezdtük festeni.
Az elkövetkező napban nagy lapra rajzoltunk mind együtt egy közös képet de úgy, hogy mindenki egy olyan élményét ( emlékét) kellett egy nagyobb területre be rajzolja ( alkalmazkodva a társaihoz, hogy ők is ráférjenek) amely egykor jó volt de mára már nem olyan. Vagyis mára már a negatív irányba változott. Ezzel a feladattal ismét közelebb kerülhettünk egymáshoz.

Továbbá a következő napokban sorkerült a várva várt napra amikor a fal tervezésének fogtunk. A harmadik nap mindenki rajzolt valamit ami illett az Alburquerque -ben élő emberek szokásaira, illetve az ottani környezetre. Mind ezt megrajzoltuk egy nagyobb lapra 5.en úgy, hogy mind az 5-ünk ötlete legyen rajta a végső rajzon. Amikor ez megtörtént akkor bemutattunk külön külön csoportonként az elkészült rajzokat. Később következett egy olyan közös beszélgetés ami már a végső tervet képezte. A terv kialakítása igaz, hogy sok időt vett igénybe de meghozta a gyümölcsét. Amikor mindenki ötlete a lapon volt neki láttunk a fal csiszolásának, alapozásának és a pontos felmérésének. Számomra új volt az a technika amit a fal mérésére alkalmaztak. Érdekes volt az a kis eszköz ami a mérésben segített. Ez az eszköz pontos mérést adott, hogy minden pontosan oda kerüljön ahova kell, ne csússzon el a kép.

Ez idő alatt bent a többiek festették a tervrajzot. Amikor az előkészületekkel végeztünk a falra is felrajzoltuk a tervrajzot. Később fel festettük az első réteg festéket. A színek felvitele az előre megtervezett színezés segítségével történt. Számomra nagyszerűen, jó hangulatban történt a fal színezése. Nagyon jól szórakoztunk mindannyian. Majd ezt követte az interkultúrális est amikor közösen ismerhettük meg különböző országok gasztronómiáját. A következő napokban a fal festést folytattuk, javítgattuk. alakítgattuk a hiányosságokat amíg kész lett. Az utolsó este lementünk a város ünnepségére amin egy érdekes zenés előadás fogadott minket. Fantasztikus volt az a hangulat ami ott uralkodott a tömegben. Mindenki énekelt, mosolygott, táncolt, a színpad előtt. Számomra felejthetetlen volt mindaz amit ott láttam. Az utolsó nap amikor készen láttuk a festményünket nem győztük csodálni. Nem akartuk elhinni, hogy ezt mi készítettük. A fal felavatási ünnepségén amikor a helyi emberek megérkeztek akkor a tanárok mindenkinek megköszönték külön külön az együttműködését, részvételét az elmúlt napokban. Olyannyira megérintett mindaz amit ott elmondtak és megköszöntek, hogy a könnyem is kicsordult. Tetszett az, hogy mindenki nyitott volt és rugalmas, illetve alkalmazkodó szellemiség volt. Szerintem egy csodálatos csapat résztvevője lehettem és úgy gondolom, hogy ennél jobb csapat nem is alakulhatott volna ki. Szívesen dolgoznék a jövőben is egy ilyen jellegű projektben.

Szász Klementina