EducArt (2015)

Ha pár kulcsszóval már beszámolóm elején összegezhetném élményeimet, tapasztalataimat, a következőket mondhatnám: összetartozás, munka, jókedv, tanulás, egység megtapasztalása, belső falunk kivetítése, falak leomlása, határok kitágulása, mosolygás, csapatszellem, interkulturalitás, kommunikáció, egyén a közösségben - közösség az egyénben, festés élmény, új módszer.
Az említett fogalmakkal magyarázható leginkább az, ami 2015.09. 13-21 között egy spanyolországi kisvárosban, Alburquerqueben történt. Hat ország, 22 fiatalja tanult, dolgozott fejlődött együtt nyolc napon át. Módszertani képzésben volt részünk, ahol megismerkedhettünk a közösségi falfestés módszertanával, egymással és talán magunkkal is. A képzést két bájos magyarországi lány Kriszta és Eszter tartotta, ők fejlesztették eddig módszerüket, nagyrészt gyerekekkel dolgozva és mutatták be nekünk.
A módszer és az egész heti program felépítése és szervezése tetszett. Első napok rólunk szóltak, a csapatról és az egyén szerepéről csoporton belül. Kezdő gyakorlatok, feladatok személyesek voltak, magunkkal foglalkozva megnyílhattunk, lerombolhattuk saját falainkat, feszültségünket, melyeket magunkkal vittünk feloldhattuk. Egyéni foglalkozások alatt lehetőségem volt saját arcképemmel dolgozni, mozaikot készíteni belőle (belőlem), ezzel is közelebb kerülve magamhoz. Ezek a feladatok segítettek megérkezni és későbbiekben a közös feladatokra koncentrálni. Számomra hasznos tapasztalat volt látni, hogy más, ismeretlen emberek, akikkel gyakran nyelvi akadályba ütköztünk, hogyan érkeznek meg, hogyan adják át magukat velem együtt a közös tenni akarásnak és munkának.

Saját arcképünk elkészítését azzal koronáztuk meg, hogy egy közös falra ragasztva megosztottunk egymással azt, azokkal a fogalmakkal együtt melyek nekünk fontosak a munkában, családban, csapatban, és amelyek nő/férfiként meghatároznak bennünket. Egyéni feladat volt még a festékkel való ismerkedés, amikor csak kezünket használva ecsetek nélkül kellemes zenére kellet magunkból mindent kiadnunk festés által. Építőnek és önismeret céljából hasznosnak találtam a feladatot, megismerhettem, hogy egyes dallamok mit festetnek velem anélkül, hogy különösebb erőfeszítéseket tennék meg a cél érdekében. Ez nemcsak hasznos, feladat volt

A továbbiakban folyamatosan alakult a csapat, megtanultunk közösen dolgozni. A következő feladatokban már társunk volt, két ember dolgozott együtt, festett zenére, csendben, egy ecsetet és a három alapszínt használva. Ez elősegítette emberek közelebbi kapcsolatának kialakulását és azt, hogy lassan haladva végül együtt tudjunk dolgozni.
Ezeket követően egyre nagyobb és összetettebb feladatok vártak ránk. Közös festés, tervezés. Legtöbb alkalommal személyes tervezéssel kezdtük a feladatokat, később ezt osztottuk meg egymással 4-5 fős csapatokban. A személyes tervekből közös lett és a közös tervet megfestettük először vászonra, majd amikor az igazi „nagy terv” összeállt egy 8x3 méteres falra.
A vászonra való festés volt az első nagyobb, közös tervezést és kivitelezést igénylő feladatunk. Ezt megelőzte egy egész délelőttöt igénybe vevő gondolkodás, személyes majd közös munka mely folyamán kulcsfogalmak születtek, ezek a szavak voltak számunkra akkor és ott fontosak. Az első közös festés tervezésénél ezeket a fogalmakat használva kellett megalkotnunk saját kis poszterünket és megfogalmaznunk hozzá az üzenetet amit át szeretnénk adni, majd azoknak akik megtekintik a végeredményt. A tervezés öt fős csoportokba rendeződve, előre személyes tervek kidolgozásával, személyes üzenetünk megosztásával kezdődött. A későbbiekben az öt tervből lett egy végső és mellé egy üzenet. Így készült el az első nagyobb közös munkánk, melynek üzenete: Kapcsolódjunk! Közös üzenet ez, mely időközben sok mindenre rávilágított, és ami által talán megérteni igyekeztünk az egész módszer lényegét, mibenlétét.
Ezekből a kisebb saját, csoportos tervekből alakult ki az a nagy közös terv mely végül magába foglalta mindenki személyes kis üzenetét, kiscsoportok üzenetét és azokat a szimbólumokat melyek a helyi lakosság számára értékkel bírnak. Számomra felemelő volt látni a közös alakulását, fejlődését. A nagy falfestmény tervezése is egyéni tervekkel vette kezdetét, melyeket szintén négy, ötfős csapatokban beszéltünk meg és raktunk össze eggyé. Ezek után a kiscsoportok együtt készítettek egy nagy közös tervet mely végül felkerült a falra. A közös és egyéni munkákat mindig csapatépítő, vagy önismeretet fejlesztő játékokkal indítottuk, zártunk melyek segítették az összehangolódást és vidámmá tették a munkát.
A legnagyobb munka, a falfestés volt. A közös terv kidolgozása után előkészítettük a falat, lecsiszoltuk majd fehérre festettük. Ezt követte a fal és a tervrajz beosztásának megrajzolása, pontos elkészítése. Miután a tervünk és a falunk egyformán négyzethálósak lettek kezdetét vette a terv felrajzolása a falra, majd a főbb vonalak megfestése.

Ezek után jött az a várva várt pillanat, amikor ecseteket ragadva, örömmel, jókedvvel megkezdtük az első réteg festék felvitelét. Ezt követte majd még két réteg, sok apró kis részlet finom kidolgozása. Közben jó ötletek, barátságok, beszélgetések, megoldások, nevetések születtek, melyek építették a csapatot és biztosították a jókedvet.

Munkánkban végig kísértek és segítettek a koordinátorok, kiknek személyében valódi példaképekre lelhettünk.
Jó érzés volt adni, alkotni valamit egy közösségnek, akit nem ismertünk. Mi fejlődtünk, tanultunk és adtunk, a helyi közösség pedig minden nap nézheti munkánkat, felfedezhet benne szimbólumokat, üzeneteket. Ez felemelő és békét adó érzés számomra.
Legnagyobb tapasztalatom, mely mély benyomást tett rám, az a fejlődés a csapatszellem megtapasztalása volt, ahogy a saját komfort zónánkból kilépve egy csapatként, együtt dolgozhattunk és ennek eredménye lett egy gyönyörű falfestmény. Munkánk végét egy ünneppel zártuk, melyen részt vett a helyi lakosság egy része, ünnepélyesen átadtuk a falat. Az ünnep legszebb momentuma talán az volt, amikor a helyiek segítségét kérve fejeztük be munkánkat. A jelenlevők rárakhatták kéznyomukat a falra, ezzel is kifejezve, összetartozásukat és összetartozásunkat.

Ezen ünnep keretein beül kiállításra kerültek azok a munkák, melyek a hét folyamán születtek. Valamint megtekinthetőek voltak a munka folyamán készített fényképek is.
A képzés ideje alatt nem csak magát a módszert ismerhettük meg, számos olyan feladat, program volt melyek ismerkedni segítettek nemcsak egymással hanem egymás kultúrájával, hagyományaival. Megismerhettük különböző országok ifjúsági szervezeteit, azok legfőbb tevékenységeit, elérhetőségeiket, hagyományos ételeit, italait, és különböző helyi szokásait. Nemcsak emberek között születtek ezáltal kapcsolatok, hanem ifjúsági szervezetek között is, melyek bármikor a jövőben együtt dolgozva fejlődhetnek.
Összegzésként elmondhatom, hogy a képzés nem egy emlék marad, sokkal inkább egy utat indít el mindannyiunk számára, egy közös utat fiatalok fele, egy új módszer a falfestés segítségével. A program több volt mint festés, szívesebben nevezném művészetnek. Emberekkel való munka művészetének egy aprócska szeletébe kóstolhattunk bele a program és koordinátorok segítségével.

Fodor Rita