Május 21-én szerdán délután a Római Katolikus Plébánián találkoztunk az ifiközpontról beszélgetni.

A találkozóra sajnos nagyon kevesen jöttek el a fiatalok közül, magyarázatokat keresni fölöslegesnek tűnt (rossz idő, kampányidőszak, nyár eleje, csupán internetes meghirdetés). Nem is foglalkoztunk sokat ezzel, hanem az előzőleg közösségi megbeszélésnek tervezett találkozó átalakult partneri beszélgetéssé. Már kezdetektől azt szerettük volna, ha a Római Katolikus Egyházzal közösen indítanánk az ifjúsági központot, egy olyan épületben, amelyet visszaszolgáltattak az egyháznak.

Másfél-két éve még csak a terveink, ötleteink és a lelkesedésünk volt. Az volt az érzésünk, hogy ez messze nem elég ahhoz, hogy ránk bízzanak egy épületet, a vele járó feladatokkal: felújítás, felszerelés, fenntartás.

Az elmúlt félévben sok eredményt értünk el, újabb konkrét lehetőségek állnak előttünk, tanultunk, megerősítettük az egyesületet, komolyabb összegeket nyertünk pályázatokon különböző programokra.

A találkozón aztán kiderült, hogy ez még mindig nem elégséges. A Főesperes Úr arra hajlott, hogy előbb hasznosabb lenne kicsiben elkezdeni a központ létrehozását, felmérve azt, hogy van-e igény rá? lehet-e gazdaságosan működtetni?

A mi nagyobb terveink (ifjúságkutatás a helyzetfelmérésre és az igények feltárására, az integrált városfejlesztési pályázatba való bekapcsolódás) mind legalább egyéves kifutásúak, és arra gondoltunk, hogy tényleg érdemes lenne ezzel párhuzamosan elindítani kicsiben a tevékenységeket.

Az épülethez aznap este nem kerültünk közelebb, de a partnerségünk mindenképp erősödött, új szempontokat láttunk meg, új ötleteket nyertünk.