„Lehetőség nyílott arra, hogy önmagam lehessek" – egy egyszerű mondat, amellyel Lovász Árpád fogalmazta meg, mit jelentett számára részt venni egy önkéntes programon az Azori-szigeteken, Portugáliában, Ponta Delgada településen. „Nem azt kell megakadályozni, hogy az emberek elmenjenek itthonról, hanem azt kell értékessé tenni, hogy hazajöjjenek".

Az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) révén fiatalok önkéntes munkát végezhetnek egy másik országban, a költségeik teljes fedezése mellett. A program keretében a jelentkezők egyénileg vagy csoportosan vesznek részt non-profit, ellenszolgáltatás nélküli tevékenységekben. A projektek három héttől egy évesek lehetnek és igen változatosak: kultúrával, ifjúsággal, sporttal, szociális munkával, kulturális örökség megóvásával, művészetekkel, polgári védelemmel, környezetvédelemmel vagy fejlesztési célú együttműködésekkel kapcsolatosak.

Gyergyószentmiklóson az EGYIK (Egyesület a Gyergyói Ifjúsági Központért) rendelkezik akkreditált engedéllyel a jelentkezők regisztrálásához. Ambrus Rita, a program önkéntes koordinátora szerint ez igen nagy lehetőség a fiataloknak.

– Az eddigi tapasztalatok alapján azt mondhatom, hogy ez a program több szempontból is nagyon hasznos a fiataloknak: 12 hónap áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy egy új környezetben szembesülhessenek önmagukkal, olyan környezetben, amelynek még nincsenek előítéletei a személyükkel kapcsolatban. 12 hónap arra, hogy személyes célokat fogalmazhassanak meg, időt szánjanak az önreflexióra, tapasztalatot szerezzenek a csapatmunka területén, az emberekkel való munkában, önállóságuk fejlesztésében, szakmai kompetenciáik kipróbálásában. 12 hónap arra, hogy úgy foglalkozzanak magukkal, hogy közben másokon segítenek, hiszen az egész tevékenységük az önkéntes munka köntösébe van öltöztetve. 12 hónap arra, hogy egy kultúrát belülről ismerhessenek meg, ami az átlag turista számára nem elérhető – mondta a koordinátor.

Az a fiatal, aki jelentkezik a programra, az önkéntes periódus alatt egy másik országban, egy számára eddig ismeretlen szervezet, közösség mindennapjaiba kell hogy bekapcsolódjon.

A program a nyelvoktatásról is gondoskodik – ez alól természetesen kivétel az, aki Magyarországot tekinti célországnak. Ami a legfontosabb, hogy az önkéntes áll a program középpontjában, tehát megkapja a szükséges háttértámogatást a küldő és a fogadó szervezet részéről egyaránt, személyre szabott mentor gondoskodik jóllétéről.

„Ébredj, és váltsd valóra az álmaid!"

Ez a mondat egy fényképen szerepel, az Azori-szigeteken önkéntességet végző lány blúzát díszíti. Azonban a programban eddig részt vett fiatalok majd' mindegyike méltán tartja mottójának ezt a kijelentést. Ez a tapasztalat.

A gyergyószentmiklósi K. Judit, aki a németországi Putzbrunnban a Clemens-Maria Kinderheim gyerekotthonban teljesített szolgálatot, így fogalmazott:

– A munkámról elmondhatom, hogy igazi kihívás, annak ellenére, hogy nem is érzem igazán munkának. Mivel az első önkéntes vagyok a házban, ezért a munkatársak sem tudták, hogy milyen feladatot adjanak nekem, hogy mi is az én dolgom a ház életében. Így aztán a napi program gördülékeny, hiszti-mentes lebonyolításában kellett segítsek. A gyerekek oviból, suliból hazaérkezése után a közös ebéd levezetése, majd a megfelelő, önálló tevékenység megtalálása a feladatom, ezt követően a házi feladat megírásában, majd uzsonna előkészítésben segédkezés, utána egy óra játszás az udvaron... Majd fürdés, vacsi, fogmosás és lefekvés. A nagyobbaknak tévézés. És mindez eszméletlen szigorú órarenddel és szabályokkal megfűszerezve. Valahányszor belegondolok, összeszorul a szívem és hálát adok a gyerekkoromért és a szüleimért – mondta Judit. Emelett élmények hosszú sora kötődik a felkeresett helyekhez: a BMW gyárat, a világhírű müncheni Cirkus Kront, bepillantást a város éjszakai életébe.
Ami pedig az önkéntes munka részleteit illeti, ez sem maradt élménydús események nélkül.

– A szemináriumokon különben irtó izgalmas és hasznos témákról beszéltünk: Európa, SWOT, csapatépítés, konfliktusmenedzsment, projektmenedzsment, kulturális különbségek és kulturális sokk, klisék, az EVS miértjei és hogyanjai, szerepek, elvárások, jogok, motivációk, anyagi oldal, biztosítások, nyelvkurzus és saját projektjeink kidolgozása. Igazán itt értettem meg, hogy miért is vagyok itt, miről szól ez az egyéves projekt, itt tisztult le bennem ennek az évnek a váza, fontossága, szerepe elsősorban magam előtt. A kérdéseimre választ kaptam, a projektemhez motivációt és ötleteket, a lelkemnek sok- sok mosolyt és barátot. A témák és a levezetésük nagyon érdekes volt – fogalmazott beszámolójában Judit.

P. G. Kiskunhalason vállalt önkéntes feladatokat, úgy véli, ennél tartalmasabb időtöltést nem is kívánhat magának:

– Örülök, hogy nekifogtam az önkéntességnek, érzem, hogy segíteni fog és sok mindent meg fogok tanulni az elkövetkezendő évben. Bátran állok elébe, kíváncsisággal.

Igent mondani a lehetőségekre

Lovász Árpád Gyergyószentmiklóson tanárként dolgozott, amikor úgy döntött, váltania kell. Az Azori-szigeteken vállalt önkéntes munkát egy kulturális központnál, mint designer. Bár mindig is kedvelte az új élmények felfedezésének euforikus élményét, úgy véli, a szigeten töltött fél év egész életére meghatározó értékrendet mutat.

– Az ember a saját sorsának kovácsa. A döntést kell meghozni, és attól kezdve minden úgy megy, mint a karikacsapás. Természetesen, mint minden új dologgal, ezzel szemben sem voltak elvárásaim. Egyszerűen belevetettem magam az ismeretlenbe és elengedtem az evezőket. A jó székely egyetemista gyomor szokva van az új helyzetekhez, így aztán amin a nyugati résztvevők a szájukat elhúzták, azon én mosolyogva „jóllaktam". Ekkor tapasztaltam meg azt is, hogy mennyire talpraesettek vagyunk, és ami elromlott azt nem eldobni hanem megjavítani kell. Ez a hat hónap szakmailag nekem nem hozott újat vagy különösebb tapasztalatokat, sőt arra is esélyem volt, hogy megtudjam, milyen amikor az ember munkáját semmibe veszik, nem értékelik. Nagyon vegyes érzések és sok kérdés merült fel nap mint nap azzal kapcsolatban, hogy szorgalommal odaadással végzett munkánkat otthon miért értékelik másként anyagilag, és miért kell jobban küzdeni a kevesebbért. Eljutottam arra a következtetésre, hogy gazdagabb vagyok, mint ők, még ha az ő számlájukon többévi keresetem is van. Hihetetlen szegények, mert nem tudnak adni, így blokkolják ezt a körforgást, tehát kevesebbet is tudnak fogadni. A magyar nyelv sajátos és a magyar kultúra különb. Rá kellett jönnöm, hogy a nyugat „fejlettebb", de nem bölcsebb. Eltávolodtak attól a tudástól, ami összeköti az embert a természettel és lényegében együtt tud lélegezni vele. Egyszerű példa, hogy teát főztem a gyógynövényekből, amit kiránduláson szedtem és a szobatársaim nem merték meginni – mesélte Árpád. – Lemondtam az itthon szőtt anyagi tervekről és átadtam magam a hullámoknak. Ettől kezdve olyan hónapok kezdődtek amit nem lehet elmesélni. Mert nem lehet leírni, mit érez az ember, amikor a nyílt óceánon bemegy a többezer méter mélykék vízbe a delfinek közé, vagy azt, hogy milyen az óceán közepén a Picó 2351 méteres csúcsán naplementét és napfelkeltét érezni. És tenni mindezt úgy, hogy közben nem a következő havi villanyszámlán rágódunk.

Szerző: Csibi Márta
Fotók: Lovász Árpád
Megjelent a Morfondír II. évf. 23. számában