Üdvözlök mindenkit
Lukács Piroska Mónika vagyok, Gyergyószárhegyről. Én 2009 augusztusában voltam EVS Önkéntes, Magyarországon Veszprém megyében-Tótvázsonyban.
Abban az évben végeztem a Gyergyószentmiklósi Batthyány Ignác Technikai Kollégium – Szöveg és képszerkesztő,operatőr(multimédia) szakán.
Én is a tovább tanuláson gondolkoztam de mikor meg tudtam , hogy ez a lehetőség még mindig fenn áll , nem haboztam sokat és beszélve a szüleimmel, pontosan tudtam mit szeretnék csinálni.
Úgy éreztem azokat a feladatokat nekem találták ki és nem is beszélve az új környezetről, emberekről. Elsősorban a feladatom , a Képújság szerkesztése, a helyi rendezvényeken való kamerázás-fényképkészítés, beszámolók írása, helyi internet club (Teleház ) nyitva tartása a másik önkéntessel fel váltva. Valamint , nyári napköziben a gyerekek felügyelete és foglalkoztatása , könyvtár nyitva tartás és azért a szórakozás is bele fért .
A szállásunk a helyi Hotelnél volt, és még mai napig is az önkéntesek ott laknak. A kaját azt akár mi is készíthettük magunknak vagy a suli kantinban , illetve a vendéglőben is választhattunk menüt. Ha vásároltunk az üzletekben csak fel írattuk és arra sem kellet költenünk. Ha utaztunk országon belül azt is állta az egyesület , valamint a haza utazást az önkéntesség végén, meg a kiutat is . Ha nyelv sulit is fizette és bele számított a munka óránkba a nyelvórák száma.
A mentorom és a főnök ugyan az a személy volt de nem volt olyan amit nem tudtam volna megbeszélni vele. Mindenben segítettek és nem is éreztem magam , idegennek .A másik önkéntes társam egy velem egykorú Németországi lány volt Carina –akivel jelenleg is tarom a kapcsolatot, köszönhetően az internet világának.
Egy évet voltam Tótvázsonyban és jelenleg is visszajárok oda, és tartom a kapcsolatot velük. Közöm programokat szervezünk és mikor szükségük van plusz személyre szólnak. Én meg szeretettel megyek és örülök, ha még most is részese lehetek az egyesületük munkájának. Jelenleg is egy közös pályázaton dolgozunk, hogy idén nyáron programokat szervezhessünk közösen.
Én az Önkéntességem után, nagyon nehezen boldogultam otthon. Bár szerencsére ez az időszak nem tartott sokáig de még is azért eléggé nehéz egy év után, arra ébredni, hogy nem csinálod többé azt a mi a feladatod volt , nem vagy rész a minden napoknak és nem tudod mihez kezdhetnél magaddal. Szerencsémre legyen mondva, pontosan jókor jó helyen, a testvérem által be kerültem a Csíkszeredai nem látó egyesülethez mint kísérő. Majd csoport vezető és így ma is velük tartva a kapcsolatot szervezzük a tapasztalatcseréket , kirándulásokat , nemzetközi szinten is. Egy ilyet szeretnénk az idén Tótvázsonyban tartani, amit nem is én kezdeményeztem , hanem a volt mentorom kért meg , hogy pályázzuk meg közösen. A minek én nagyon is örültem, meg mindeni a Csíki csapatból.
De mind e mellett , el mondanám, hogy nem maradtam otthon , kint dolgozom Budapesten, itt élek , tanulok és dolgozom- Nemzetközi Életmód és Táplálkozás Tanácsadóként lassan egy éve.
Nagyon fontos egy év volt ez az életemben és sokat köszönhetek a fogadó egyesületnek. Bátorítok mindenkit, aki teheti, szeretné, érdekli, és nem kell feltétlen Magyarország a cél legyen. Olyan országot válasszon , amit szívesen meg ismerne és olyan feladatkört amit szeret és ki próbálná benne magát. De mindenképpen olyan hely legyen , amiről már véleményeztek- jelenlegi vagy volt Önkéntesek.
Csak Pozitívan !
Lukács Piroska Mónika