Válasszon nyelvet
Már lassan kezdem megismerni Kiskunhalast. És még mindig tetszik, de az otthon az otthon marad.
Sokat szórólapoztunk ebben a hónapban, de főként az óvodát látogattam. Elképzelhetetlen mi mindent lát ott az ember, csak meg kell figyelni. Sok a csintalan gyerek, akiket egyesek rossz gyerekként emlegettek, de én azt mondom az a jó és életrevaló gyermek aki „rossz", mozgékony, életvidám s örökké valamilyen csintalanságon töri a fejét. Fárasztó foglalkozni velük, de miindent megér.
A második EVS beszámolóm sem sokban különbözik az elsőtől, a véleményem nem változott ami gond az csak az időjárás most, hogy lassan beköszönt a nyár s kezd felmelegedni. Nagy valószínűséggel hozzá fogok szokni, s minden ami gond meg lehet oldani.
Egyre több feladatot bíznak rám, amelyek sokkal nagyobb felelősséggel járnak mint az eddigiek. Ez szerintem jót jelen és úgy érzem még többet bírnék. Elég aktív személynek érzem, magam és nem bírom az unalmat, szívesen töltöm a pihenőidőmet is valamilyen hasznosabb tevékenységgel, talán ezt nevezik aktív pihenésnek.
Az első EVS hónapom Magyarország egyik kisvárosában, Kiskunhalason kezdődött. Nagyon tetszik ez a hely, sok a különbség otthon, Gyergyószentmiklós és Kiskunhalas között.
Egy közhivatalban, Művelődési házban végzem az önkéntes munkát. A munkabeosztásom változó volt, úgymint a munkaidőm is, de nem nehéz megszokni, otthon is végeztem hasonló munkát és szerencsére vagyok annyira rugalmas, hogy nem jelent különösebb terhet számomra. Szeretem azt amit csinálnom kell, fontosnak tartom és felelősségtudatot ébreszt bennem.
Munkaköröm köze tartozik a szórólapok kihordása, ami havi 3 napot vesz igénybe, a plakátok naprakész tartása, a telefonok fogadása és intézkedés is egyben, a termek előkészítése a napi előadásokra.