Lassan fél éve vagyok Kiskunhalason az EVS program keretén belül. Sok minden történt ezalatt az idő alatt, barátokat szereztem, kirándultam, kipróbáltam olyan dolgokat amire eddig nem volt lehetőségem. Annyira gyorsan telik az idő, hogy mire észbe kapok már véget is ér ez a 12 hónap, és nekem még annyi tervem van.

Minden szombaton kézműves foglalkozást tartok gyerekeknek, besegítek a lakóközösségi iroda működésébe. A fogadó szervezetem is ad különböző munkákat, de azt nem éreztem elégnek, ezért elkezdtem érdeklődni, hogy hol tudnék még segíteni. Így jutottam el a Kiskunhalasi Állatvédők Egyesületéhez. Minden hétvégén kimegyek a helyi állatmenhelyhez és próbálom szebbé tenni azoknak a szegény, ártatlan négylábú barátainknak az életét akikről lemondtak a gazdái. Csodálatos feladat, és azáltal hogy segíthetek, saját magamnak is jót teszek, hiszen kellemesebb kikapcsolódást nem is tudnék elképzelni. Most tervben van, hogy készítek pár fotót az állatmenhelyeken, és szervezünk egy kisebb kiállítást, hátha jobban meghozzuk az emberek kedvét az örökbefogadáshoz.

Március lassan itt a tavasz, kezd ébredni a természet, az idő is lassan felmelegszik. A márciusi hónapom várakozással telt el, mert tudtam, hogy a hónap végén hazalátogatok Erdélybe. Minden nappal egyre közelebb voltam az indulás pillanatához, mégis mikor útnak kellett indulni, akkor valamiért nem akartam menni, talán éreztem, hogy nagyon fognak hiányozni a gyerekek, és az önkéntes társaim is, akikkel nap, mint nap megosztom az életem. Délelőtt a gyerekekkel vagyunk, délután együtt pihenünk, együtt szórakozunk. Igazán jó csapattá formálódtunk, ahogy az idő telt, észre sem vettük, de munka és lakótársakból barátokká váltunk.
Ebben a hónapban is felválta dolgoztam Csurgón és Somogyudvarhelyen. Somogyudvarhelyen továbbra is angol órákat tartunk, a jól bevált módszerünkkel. Az óra elején énekelünk, illetve mutogatjuk az éneket. A gyerekek nagyon szeretik, hihetetlenül élvezik, hogy más nyelven énekelhetnek és értik is, amit énekelnek, illetve amit mutatnak.

Éneklés közben, Somogyudvarhely

 Az óra második felében, leülünk az asztal körül és úgy tanulunk. Különböző módszerekkel tanítjuk a gyerekeket, de a legkedveltebb a képes kártyákkal való tanulás, mindig elismételjük a régi a szavakat, illetve egy- két új szót is belecsempészünk, így sokszor észre sem veszik, hogy tanultak új szavakat is. A gyerekek nagyon fogékonyak, nagyon figyelmesen hallgatják a „leckét”.

Vasárnap (09.04) délután érkeztem a pécsi buszállomásra. A tizedik útbaigazítás után végre benyitottam az Ágoston Hotel bejárati ajtaján, ahol már lassan indulásra készen álldogáltak a leendő önkéntes társaim. Emlékszem minden szempár rám szegeződött. Az a kínos első pillanat, amint végigvonulsz mindenki előtt, aztán meglátod a vezető mosolygó arcát és máris minden rossz érzés elszáll. Végül te is be állsz a sorba és indulhat a csipet evs csapat.

Szeptember végén érkeztem meg Kiskunhalasra. Ketten költöztünk be, egy másik önkéntes lánnyal egy kétszobás lakásba. Úgy érzem szerencsések vagyunk, mert van külön szobánk, amit saját ízlésünk szerint át is alakíthattunk. Nagyon fontos számomra az, hogy milyen környezetben kell élnem, ezért nagyon örülök, hogy egy otthonos kis lakás áll a rendelkezésünkre. :)
Érkezésünk után rögtön megismerkedtünk a LISZI irodával, ugyanis fő feladatunk egyike, segíteni a Lakóközösségi és Információs Iroda működését, valamint különböző rendezvények szervezése a tér lakóinak. Önkéntes társam segítségével indítottunk egy kézműves klubot, amit minden szombaton szervezünk meg a lakóközösség gyerekeinek. Hétről-hétre készítünk az épp közelgő ünnepnek megfelelő dekorációt, dísztárgyakat, állatfigurákat, közben beszélgetünk a gyerekekkel, a foglalkozás végén pedig sort kerítünk egy kis játékra is. Egyelőre ezzel a kis barátias hangulatú klubbal bővítettük az iroda szolgáltatásait, de még sok más tervünk is van a jövőre nézve.

„Február, hol a nyár?”- tartja a mondás, valóban messze van még a nyár, de itt Csurgón nagyon gyorsan repül az idő, biztos vagyok benne, hogy nagyon hamar meg fog érkezni a nyár is. Különben a szívemben már most nyár van. Azt hiszem, bátran leírhatom, hogy a február volt a legszebb hónapom, amióta itt élek Csurgón.
A hónap elején megérkezett új önkéntes társunk Spanyolországból, aki egy nagyon kedves lány. Úgy érzem jó csapat leszünk, jelenleg hárman vagyunk önkéntesek, én és a két spanyol társam. Közösen kezdtünk el egy munkát, díszletet kellett készítsünk a gyerekek farsangi előadására, ahol a gyerekek ’Hupikék törpikék’ voltak, és egy kis előadással örvendeztették meg a szüleiket. A díszlet kis gombaházak voltak, amelyek a törpikék házacskáikként szolgáltak az előadás alatt. Nagyon jó hangulatban teltek ezek a napok, közösen festettünk, beszélgettünk, nagyon sokat nevettünk. Mikor elkészültek a szebbnél-szebb gombaházacskák mindannyian elégedettek voltunk, közösen örültünk a munkánknak.

Spanyol önkéntes társammal és az elkészült díszletekkel

Egyik hétfő délután meg voltunk hívva a somogyudvarhelyi iskolába, én és Paqui (spanyol önkéntes társam) elvittük azokat a gyerekeket az iskolába tartott nyílt napra, akik szeptemberben fogják kezdeni az iskolát. A gyerekek nagyon élvezték ezt a délutánt. Mi önkéntesek is játszottunk a gyerekekkel, nagyon jó élmény volt, újra önfeledt gyereknek éreztem magam, akinek csak az a dolga, hogy játsszon. A gyerekek nagyon élvezték, hogy mi felnőttek is játszunk velük, mert nem csak mi önkéntesek kapcsolódtunk be a játékba, hanem a tanítók is. Jó érzés volt látni nekem felnőttként, hogy mennyire szüksége van néha a felnőttnek is egy kis játékra, ahol kikapcsolódhat, ahol elfeledheti az élet problémáit, a mindennapi teendőket. Igazán feltöltődve jöttem haza, ez a délután után.

Olyan dokumentumot készülök megírni, ami valamilyen rálátást ad arra, hogy hogyan telt el a magyarországi európai önkéntes szolgálatos évem. Úgy gondoltam, hogy néhány kérdést teszek fel magamnak, így azokból talán sikerül egy relatív teljes képet formálni az olvasónak a dologról.

• Hogyan kezdődött az egész?
• Miből állt a projektem?
• Milyen sikerek, kudarcok értek?
• Milyen meglepetések értek?
• Milyen kihívások elé állított az EVS?
• Kinek ajánlanám az EVS-t?

Teljességében 12 hónapot töltöttem el önkéntesként Kaposváron a Compass Egyesületnél. A programom meglehetősen szerteágazó volt, így egy év alatt alkalmam nyílt kipróbálni magam sokféle területen. Hét más nemzetiségű fiatallal dolgoztam, és négy különböző nemzetiséggel éltem együtt.

A hetente ismétlődő főbb tevékenységeink a következők voltak: napi infópont a helyi gimnáziumokban ahol az ERASMUS+ által nyújtott EVS és ifjúsági csere lehetőségeket népszerűsítettük, illetve a Compass Egyesület nyelvtanfolyamait; nyelvi klubok tartása főként angolul, de önkéntestől függően akár a saját anyanyelvén is (amennyiben igény volt rá); csapatunk néhány tagja hetente látogatta a Borostyán Anya Otthont, ahol Somogy megyei fiatal, nehéz családi háttérrel rendelkező anyáknak és gyerekeknek tartottunk angol nyelvű programokat, vagy segítettünk a háztartásban, a kert fenntartásában illetve egyéb alkalmi munkában; szintén hetente látogattuk a Petőfi utcai Idősek Klubját, ahol kisebb-nagyobb sikerrel próbáltuk az idősebbeket szórakoztatni, lefoglalni; emellett jártunk különböző óvodákba, ahol csoportok szabad tevékenységeiben vettünk részt, illetve angol alapszavakra oktattuk a gyerekeket.

Január az újév kezdete, biztos voltam benne, hogy ez az új hónap is számos új, felejthetetlen élményt tartogat számomra. Kicsit nehéz volt visszajönni Csurgóra, 2 otthon töltött hét után. Mikor megérkeztem január 5.-én ugyanaz a kedves, meghitt környezet fogadott, amit itt hagytam két hétre, éreztem, hogy itt is itthon vagyok. A napközi újból gyerekkacajtól volt hangos, mikor megpillantottak a gyerekek mindenik mosolygott, mindenik valamilyen módon üdvözölt.
Az első hét nagyon gyorsan elrepült, és az első hétvégén megérkezett az új önkéntes társam Salvador (spanyol), aki első pillanattól barátságosnak tűnt, éreztem, hogy jó „munkatárs” lesz. A következő héten már neki is fogtunk a közös munkánknak, elkezdtük az angol órákat a somogyudvarhelyi napközben. Nagyon jó hangulatban teltek ezek az angol órák a gyerekekkel, a gyerekek nagyon megkedvelték Salvadort, és nagyon szívesen tanulják az angolt velünk. Próbáljuk minél játékosabban tanítani, hogy ne váljon unalmassá nekik. Játszunk, énekelünk angolul, így mi is és a gyerekek is jól szórakozunk, nagy szeretettel tanítjuk őket.

A beszámolóm első részében a Somogyudvarhelyi "Arany János" általános iskola Iskola Napjáról fogok írni (ez az iskola, ahol heti 4 napot tanítok). A csoportot, aminek tagja vagyok, felkérték, hogy szervezzen egy tevékenységet ez esemény keretén belül, így március 3-án a Somogyudvarhelyi kultúrházban vezettünk le egy nemzetközi témájú és jellegű tevékenységet a következőképpen: a társaimhoz hasonlóan előkészítettem a szülőországomról hozott power point bemutatót és néhány szemléltető eszközt, és közösen néhány nagy kirakóst készítettünk a származási országunkról. A tevékenységen részt vevő több mint 60 (1-6 osztályos és óvodás) gyerekek nagy csoportokba rendezve összerakta az általunk hozott kirakósokat. Ez után saját elképzelésük szerint kiszínezték és díszítették azokat, majd bemutatták egymásnak a munkájukat. Ezt követően meg minden önkéntes bemutatta az országot, ahonnan érkezett, a kicsik meg kedvük szerint kérdezhettek.

Márton Éva a kaposvári Compass Egyesületnél önkéntes. 2014 szeptemberében, azaz több, mint féléve kezdte a szolgálatát. Néhány kérdést tettünk fel neki az eddigi tapasztalatairól.

Milyen tevékenységbe kapcsolódtál be önkéntesként?

Mivel a Compass tevékenységei eléggé széles rétegűek esélyem van majdnem mindent kipróbálni. Járok infópontokra ahol többnyire kamaszokkal beszélgetünk, járok óvodába, idősek klubjába, anyahotthonba. Volt lehetőségem ellátogatni a Csányi Alapítványhoz és Visnyaszéplakra. Emellett tartok gyerekklubot és angol órát.

Hogy telik egy átlagos napod?
Egy átlagos napom általában infó ponttal kezdődik. Ezután következnek a délutáni tevékenységek mint az idősek klubja, anyaotthon és az órák. Kivéve csütörtök, az iroda-nap. Emellett néha lehetőségünk van oviba menni, de mivel hetente egyszer van lassabban kerülünk sorra.

Mi volt az eddigi önkénteskedés során a legnagyobb kihívás?
Az egyik legnagyobb kihívásnak azt tartom, hogy kissé össze vagyunk zárva. Együtt lakunk, dolgozunk, tervezünk, néha kicsit sok. De a lakótársaimat kedvelem, nem személyeskedés.

Mi nyújtotta a legnagyobb sikerélményt?
Nem tudok rangsorolni ebben az esetben. Elég sok feladatot vállalok magamra. Egyesek nagyobbak mások kisebbek, de időnként a kis dolgokért járó sikerélmény eredményesebben marad meg az életünkben. Mivel magyarul beszélő vagyok, többször bele kell avatkoznom a többiek hétköznapjába fordítással. Ez meglepően jól megy néha.

A kedvenc hónap a december, mert ebben hónapban ünnepeljük minden évben a Karácsonyt. A számomra a Karácsonynak van valami különleges misztériuma, mint, ahogy dal is mondja: '' Három napig jók vagyunk, sőt emberségesek", minden lecsendesedik, mindenki kicsit lelkére a figyel, örömet szerezünk egymásnak, próbálunk jobb emberekké lenni. Biztos voltam benne, hogy ez a Karácsony más lesz számomra, ugyanis már a második hónapja, hogy itt vagyok Csurgón, ahol csak úgy pörög az élet a kis napközis gyerekekkel, itt ahol nem lehet unatkozni, mert mindig történik valami.

Nem tudom egész pontosan, hogyan kezdjelek el. Talán jó ötlet lenne azzal a gondolattal indítani, hogy február a farsang hónapja volt. Ebben a hónapban hat farsangi eseményen vettem részt: három Somogyudvarhelyen, egy Kaposváron, egy meg Csurgón.

Kezdetnek, az EVS csoportunk kapott egy meghívást a kaposvári farsangra, amit az ottani önkéntesek szerveztek. A hónap későbbi felében 3 farsangi mulatságon vettünk részt Somogyudvarhelyen. Péntek 21-én a somogyudvarhelyi óvodások farsangja volt, szombaton a helybéli időseknek szervezték meg az ünnepséget.

After spending Christhmas at home with our family and friends most of us arrived back to Kaposvár on the 4th of January. After two week gap we were all glad to see each other and share our holiday stories. After a short catch up on Monday the 05th we went to Zrínyi with James, Mailin and Lisette. The students were very excited to see us all, they welcomed us with big hugs and loud questions. The German teacher invited us to Mailins class where they talked about the holidays and we watched New Years Eve concerts from André Rieu.

The following day because Banu was ill, I held the kids club for Dominik with Mael. We prepared a crossword puzzle to refresh the words he learned in 2014, than we played Dixit with Lisette and Ákos (local volunteer). Dominik was second. It was a nice lesson although we missed Bendi. On Wendsay I participated in a French class in Munkácsy Gimnázium which was held by one of our French volunteer. It was a begginer class, so it was suitable for my knowledge. I even learned a word.

The last days in January had a really good training, the Euro desk. The training was for the local volunteers and for us as well. Who had the chance to learn about the eight key competences and team building. The day started from 09:00 until 18:00, in the early hours we started to play some games which were good to know each other better everybody had a partner and had to introduce, before that we had 10-15 minutes to talk to each other and talk about ourselves, after this we had to play the role of the partner. After the introductions every buddy had to think about one word and had to explain why that word was chosen, when the word had been described we had to stick the sticker paper on the flipchart. During the day we had a lot of tasks to do in which was the 8 key competences everybody had to write on a piece of paper what we know about this competences like digital, communication, mother tongue, foreign languages, mathematics, science and technology competencies, learning to learn, interpersonal and civic competences, and cultural competences.

Sok reménnyel indítottam ezt az évet, de a legfontosabb tervem az EVS projektem kapcsán, hogy új tevékenységeket kezdjek el, amelyekben az mellett, hogy hasznosnak érezhetem magam, több flow élményre is szert tehetek. Most, hogy az év első hónapja lejárt, nem tudom elhesegetni magamtól azt a gondolatot, hogy többet is tehettem volna, hogy ez még nem elég, hogy sokat kell még elérjek ahhoz, hogy valóban elégedettnek érezzem magam.

Szokás szerint, hétfőtől csütörtökig minden nap a somogyudvarhelyi "Arany János" Általános Iskolába mentem, hogy segítsek az első-harmadik osztályban a tanárnőnek. Ebben a hónapban volt némi sikerélményem, mivel egyik diákommal javult a kapcsolatunk, jobban kommunikálunk egymással és az osztályban kétszer volt lehetőségem személyiségfejlesztő tevékenységet tartani. E tevékenységek során rácsodálkoztam egy kicsit, hogy valóban mennyire jó vagyok ebben és mennyire jól érzem magam, miközben olyen jellegű munkát végzek, ami számomra a legérdekesebb. Nagyon remélem tényleg, hogy a jövőben sok ehhez hasonló alkalom lesz még.

After the intense first month at Compass, October came with several new activityes. The last volunteer of our Ability Quest for the Future program arrived from England bringing a lot of joy and two hula hoops with her. The fist week we had our first meeting with the retirement club. We played bingo, where also the workers joined in. The next time (on the 14th of October), when we went we let Bathsheba make a hula hoop prezentation which was grately appreciated by the audiance. We had to ask Pista bácsi to provide musik on hes jitter. This was a nice example of generations working together.

Together with one of the Italian volunteers I attended to two English classes at Gyakorló high school. One of them was successful in terms of cooperation with the students. We both worked with groups helping them to use present perfect in a less formal way, in conversation.

In the second class we met a very sensitive girl, who started to cry several times durring the class. At first we both got intimidated, but we ended up finding a way to handle it. Edoardo was perfect „partner in crime".

First week: 7th-14th September.
In the first week of our volunteer work it was mostly getting to know each other and the city. On the 9th (Tuesday) we went to the office and started to introduce our selves, from where we come what hobbies we have.
After this we went out to a basket ball field and started to play name games. Because with playing and having fun we can learn much faster our fellow volunteers names. On the second training day we started the day with energizers. After we energized our selves we got back in to the office and started to play team games (8 key competences) and we had to describe the content. After this we had a task to draw Hungary, and put the known cities and place them in the correct places, after this we had to write traditional Hungarian food, and famous Hungarian personalities.

Néhány segítő kérdést kaptam az évi beszámoló megírásához úgyhogy köszönöm szépen, és használni is fogom őket az alábbiakban.
Mi volt a 2013-as év legnagyobb kihívása?
A közösségben megőrizni az egyéniségem. Hogy a közösségben, amiben élek felismerjem és elfogadjam a saját szükségleteim, saját vágyaim és időnként előnyben részesítsem a közösség igényeivel szemben. Ez egy egy olyan dolog, amin folyamatosan dolgozom.
Van erre egy nagyon találó Feldár András idézet: "Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van. Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire a másik/mások vágynak, amit elvárnak tőlünk. Sőt egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is. Ez vegytiszta őrület, hiszen még egy egysejtű organizmus is jobban tudja, hogy mit akar: a fényt keresi, mert tudja, neki arra van szüksége. Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya?"

Május-május, ahogy szokták mondani a májusi eső aranyat ér. Na hát akkor itt Csurgón minden nagyon termékeny lesz, nagyon sok gyümölcs lesz, mert majdnem egész hónapban esett az eső. De az időjárást leszámítva nagyon jól éreztem magam ebben a hónapban is. Eléggé zsúfolt hónap volt, sok tevékenységben részt vettem, új tapasztalatokat szereztem, rengeteg élménnyel lettem gazdagabb.

Kettőezer kilenc augusztusában érkeztem Tótvázsonyban. Vissza gondolva, nem tűnt számomra olyan rövidnek, mint ahogyan ezt Én gondoltam az elején. Nem vagyok olyan aki előre el tervezi az életét és mindent lépésről lépésre betartja és aszerint él. Szeretem az újdonságokat és szeretem az otthoni létet is. Szeretem érezni a szelet az erdőben sétálva; érezni a reggeli köd után a friss levegőt az arcomban s szeretem a csípős telet, az esőt. …
Mind ezt csak úgy tudom értékelni ha ki maradnak az életemből, ha nem is hosszú időre de kimarad az életemből. Értékelni tudom már, mert egy környezet változás sok mindent tanít és sok mindent fel erősíthet az emberekben, bennem is. Mert hogyan lehetne értékelni valamit ha nem úgy, hogy el veszítünk valamit. Vagy ha időnként ki maradoznak az életünkből. De benned élnek az emlékeid, az a sok ember és a környezet, amiben felnőttél.

This is the end of the year. Surely, I still made math, Hungarian and English classes at the school, even attended to a few music classes with some of my EVS mates, to teach the kids songs of our countries, but all in all, December was mostly about Advent and Christmas. I think when you work with children this is to be expected.

It was the second day of December when we got a spontaneous invitation to participate at an Advent evening with the teachers from the Reformed Gymnasium (in Csurgó). This little event was organized in the basement of the gymnasium, where they usually have after school events. There they were a few tables where we could help make Christmas decoration for Christmas-related events that were planned in the second part of the month. I think the cookies and muffins with chocolate and cinnamon made a big part of the magic for me, but it was so nice and friendly to make some handmade Christmas decoration with all of the teachers.

Április, itt a tavasz :-) Minden virágba borult, a természet újjá éledt, mindenhol virágok, zöldülő fák. Teljesen más hangulatban telt ez a hónap, mint az eddigiek. Tavasszal minden megváltozik, mindenki ,,kivirágzik’’. Az embereknek jobb a hangulatuk, többet mosolyognak.
Ez a hónap rövidebb volt, mint a többi, mert a hónap elején otthon voltam, Erdélyben, egy hetet töltöttem el a családommal, a barátaimmal. Feltöltődve jöttem vissza Csurgóra. Az időm nagy részét a csurgói óvodában töltöttem, illetve minden szerdán, Somogyudvarhelyen dolgoztam Salvadorral (spanyol önkéntes társam).

Március 1 óta két erdélyi lány teljesíti önkéntes szolgálatát Kaposváron a Compass Ifjúsági Egyesületnél: Márton Emőke és Rizi-Iván Szeréna.

A lányok az Európai Önkéntes Szolgálat keretében 1 évre mentek Magyarországra, hogy egy ifjúsági egyesületnél dolgozzanak. Itt nézhetitek meg Szeréna áprilisi beszámolóját, valamint egy fotót is láthattok, az önkéntesekről és mentoraikról.

It became colder. This is what happened. It became colder and we have to make fire all the time if we don't want to have cold in the house. Usually it goes like this: next to our house we have a little house with the stove, and we go there many times during the day to put some more wood into the fire. It's a pretty good system, which warms the whole house but it doesn't help with the cold in the morning.
On weekdays I wake up at 6 o clock. Feel cold after leaving my bed, so I get prepared really quick (or not...), and go to the bus station for my bus to Somogyudvarhely. After getting off the bus, I walk to the school with music in my ears. These last two days I made it while looking at the sunrise and was very happy with this.