Nevem Kovácsics Judit, 1987 május 31.- én születtem Gyergyószentmiklóson. Ugyancsak itt végeztem tanulmányaimat a "Salamon Ernő Elméleti Líceumban", filológia szakon,majd Kolozsváron tanultam tovább a Sapientia EMTE Filmművészet, Fotóművészet, Média szakán. Egyetem után előbb egy norvég cégnél dolgoztam fényképészként és eladási ügynökként, majd a Duna televízió kolozsvári munkapontjánál szerkesztő/vágóként. Majd szerencsét próbáltam kis ideig a Transindex online hírportálnál, végül közel másfél évet dolgoztam manager asszisztensként egy vásárhelyi cég kolozsvári kirendeltségénél.
A tavalyi év szeptemberében azonban úgy döntöttem, hogy egy ideig kiszállok a mókuskerékből, és egészen addig,míg megtehetem,gyorsan megpályázok egy szabad helyet egy EVS projektben,méghozzá Németországban. Gyorsan kezdtem intézkedni... közben motivált a bennem egyre inkább növekvő érzés, hogy a munkám nem boldogít és csak vegetálok. Három városban kezdtem kutatni projektek után: Kölnben, Frankfurtban és Münchenben. Ez utóbbiban két projektre is kérték a jelentkezési lap-önéletrajz-motivációs levél kombót. Míg végül a Clemens Maria Gyerekotthon egyik projektjét sikerült megkaparintanom. :)
Úgyhogy mostmár két hónapja szokom az új lakásom, tanulok a gyerekek nyelvén és a bajor tájszólásokat, ismerkedem a német ételekkel, és a város térképpel, és nem utolsó sorban a körülöttem levő emberekkel.
(Bővebben részletekről majd írok a beszámolókban.)
Úgy gondolom, hogy az EVS, az otthoni komfort zónám elhagyása, az egyik legjobb döntés volt eddigi életemben! Nyilván ez egy szubjektív vélemény, de én személy szerint mindenkinek csak ajánlani tudom! Úgy dolgozom napi 7 órát, hogy nem érzem azt, hogy dolgoznék! A fáradtsággal párhuzamosan különös energiákkal töltődöm fel, egyrészt a gyerekek miatt...mert gyerekek között lenni űdítő, másrészt pedig,mert hasznos vagyok, mert segítek az embereknek, és közben folyamatosan tanulok, és persze szórakozom :) Nem kell bemutatnom Münchent senkinek! :)Számomra az EVS nemcsak lehetséges karrierépítés a továbbiakban (a nyelvtanulás és majd kamatoztatás), hanem nyitás más kulturák és emberek felé,ugyanakkor önmagam megismerése,építgetése,és persze dolgozás egy olyan projekten, ami számomra teljesen új, így kihívás! És minél inkább körvonalazódnak a projektem részletei, annál motiváltabb és lelkesebb vagyok!
Maradjon ez ìgy! :)
Udv:
Judit