Az utazás nagyon kellemes volt, rengeteget beszélgettünk, hogy vajon milyen lesz az elkövetkező pár napunk.

Két alkalommal kellett vonatot cseréljünk, de addig is egy kicsit ki tudtunk nyújtózni.

12 óra körül érkeztünk meg Veszprémbe, ahol Szilárd várt minket. Autóba ültünk és fél óra elteltével, már Tótvázsonyban voltunk.

Fél órás pihenő után az ebéd következett, egy nagyon hangulatos vendéglőbe, ami nagyon tetszett nekünk.

14-15 óra között ismét egy pihenő következett, nekünk még mindig nem volt szobánk, de ez nem gátolt meg a pihenésben.

A pihenőt követően elkezdődtek az ismerkedéses játékok, illetve a csapatösszerázó tevékenységek.

A szoba problémánk is megoldódott, Kacs és én Ádám és Krissz szobájában kaptunk helyet, míg Oli a szomszéd szobába költözött be.

Azt hiszem, mindannyiunk nevében szólhatok mikor aról beszélek; mennyire jól éreztük magunkat Olaszországban.

Ha ezek után olasz szót, kifejezést hallunk egyből eszünkbe jut mind az , amit ott tapasztaltunk, éreztünk és megjegyeztünk. Hogy az elejénél kezdjem , amikor is megtudtuk ki is fog részt venni ezen az utazáson és már a névreszoló jegyeket is a kezűnkben tartottuk , valahol ott éreztük a tényét, hogy igenis hivatalosak vagyunk nyolcnapot eltölteni Olaszországban. Elnem mondhatatlan amit akkor éreztem mikor leszálltam a buszról és láttam a táblát: Asti

A megérkezésünk után sok más szorongás is volt bennünk. De mindazokat félre téve, nem feledtük- itt vagyunk végre!
Nem kis feladat napokon keresztül emberekkel foglalkozni, embereket foglalkoztatni. Minden nagyon egyszerűnek és jó dolognak tűnik, de igazán csak ők tudhatják mit éltek át igazából csak azért , hogy mindenki jól érezhesse magát. Nagyon jól össze hozták a dolgokat, szerintem minden kifogástalan volt Annyira figyeltek ránk, mindenkire, feladatokkal álltak elő, játékokkal színesítve a reggeli órákat, a csapatmunka fontossága is jelen volt. Mindenre figyeltek amire csak lehetett és ha kellett segítettek rajta. Figyeltek a változatosságra arra, hogy ne legyen unalmas egyszinű maga a környezet, és a különböző tevékenységek. Így kijelenthetem "kultúrák közötti kapcsolat" valóban kialakult mindenki számára!

A "Légy pozitív!" Ifjúsági műsor csapata Olaszországban volt március 26-április 5 között, ahol egy nemzetközi ifjúsági cserén vettek részt.
Sikerült feltölteni néhány képet a Galériába, így most ti is belepillanthattok abba, hogy milyen is volt az ifjúsági csere. Hamarosan élménybeszámolókat is olvashattok, valamint folyamatosan dolgozunk azon, hogy a tábor alatt készített felvételekből jó kis videóanyagokat készítsünk.

Kalandos utazás után, ma délután végre az egész csapat megérkezett Astiba, így most már mi is teljes létszámban tudunk részt venni a szombaton kezdődött ifjúsági csere programjában.

Nagyon jól esett olvasni Zsuzsa smsét délután: "Hello. Na megérkeztünk szerencsésen. És tök jó fejek ezek az emberek".

Már akkor sem tűnt könnyűnek az utazás, mikor szembenéztünk a 32 órás buszozással, azonban az igazi kihívás akkor állt elő, amikor Ericet és Zsuzsát hiányzó okmányok miatt nem engedék ki Romániából. Ügyintézések a határon, aztán a csapat elszakadt, Editke, Piroska és Olivér ment tovább, Zsuzsa és Eric maradt. Ők stoppoltak vissza Aradra, mi pedig telefontálunk, telefonáltunk, telefonáltunk. Sikerült szállást találjunk éjszakára nekik az aradi diáktanácsos ismerőseink segítségével, amit ezúttal is köszönünk szépen! Eric édesanyja pedig előbb a hiányzó papírok elkészíttetéséről érdeklődött, aztán kitalálták, hogy mivel épp Budapestről készült hazafelé Arad fele jön és átviszi ő Ericet a határon így nincs már szükség a felhatalmazásra és a hiányzó iratokra sem. Szombaton sikerült az utazást is megoldani, autóbuszt találni, és ma délutánra már meg is érkeztek Astiba, és csatlakoztak a többiekhez.