Vasárnap (09.04) délután érkeztem a pécsi buszállomásra. A tizedik útbaigazítás után végre benyitottam az Ágoston Hotel bejárati ajtaján, ahol már lassan indulásra készen álldogáltak a leendő önkéntes társaim. Emlékszem minden szempár rám szegeződött. Az a kínos első pillanat, amint végigvonulsz mindenki előtt, aztán meglátod a vezető mosolygó arcát és máris minden rossz érzés elszáll. Végül te is be állsz a sorba és indulhat a csipet evs csapat.

A program hivatalosan a városi pannóráma kilátással kezdődött, miközben mindenki igyekezett szóba elegyedni egymással. Ezután ismerkedős játékok, következtek. Legvégül a vezetőink elvittek egy „Állatsimogatóban”, ahol a finom paprikáskrumpli mellett mindenki kénye kedve szerint ízlelgethette a hazai pálinkát, piros- fehér bort. A jó hangulat hamar kialakult, ami hetet is végigkísérte.

A programok az előző nap kiértékelésével kezdődőtt, majd játékos gyakorlatokkal folytatódott. Volt országbemutató, „kulturális sokk”, város látógatás, rövid videó készítés (mint az első benyomásunk a magyar kultúráról,) tanultunk colombiai táncot, tollas labdázni, és megbeszéltünk minden olyan problémát, információt, ami az önkéntességünk ideje alatt megtörténik.Kihangsúlyózva az önkéntességünk céljait.

26-on vettünk részt a tréningen. Többségében németek, de voltak törökök, erdélyiek, akadt francia, olasz, brit, dán, colombiai, örmény önkéntes is. Remek csapattá formálódtunk, senki nem különcködött, ami lehetővé tette, hogy sikeresen együtt tudjunk dolgozni, miközben végigmókáztuk az egész időt. Ugyanakkor vezetőink: T.Viktória, és Zsuzsa remek munkát végeztek, olyan hasznos és problémamegoldó információkra vezettek rá bennünket, amit nem csak az önkéntesség alatt, de továbbiakban, az életünk során is hasznosíthatunk. Többek közt, mint a pozitív dolgokra való koncentrálás, a nyitottság, egymás elfogadása, helyzetfelismerés.

Összességében véve számomra nemcsak munka volt ez a hét, hanem olyan élmény amely segített megerősíteni azt az elgondolást, amiért sokan önkéntességre vállalkozunk, hogy akarjuk, szeressük, és tegyük magunkévá az időt, mint fejlődést.

Márton Emőke
EVS önkéntes