1. nap - Utazás és újratalálkozás

Több mint 8 hónap telt el a németországi képzés óta. A projektmenedzsment képzésen 8-9 projekt született. Ezekkel a projektekkel foglalkoztak a csapatok az elmúlt időszakban. Máltán a csoportsegítők találkoztunk, hogy megbeszéljük melyik csapat hogy halad a projekttel, és részt vegyünk egy képzésen, amelyik az ifjúsági csoportok segítéséről szól.

Itt most már nagyobb volt a "verseny" arról, hogy ki utazik a legtöbbet. Kasper például Anglián keresztül kellett hazamenjen Észtországba, így majdnem ő lett a "győztes". Nekem a szokásos utat kellett megtenni, 12-3 óra vonatozás Budapestre, és utána repülés. Hazafele pedig egy éjszaka Pesten, mivel a gépem a Korona indulása után érkezett csak.

Ferihegyen találkoztam a magyarországi csapat vezetőjével, Borival, és Diával. A repülés csodálatos volt! Télen a hófedte Alpok felett átrepülni, tiszta napos időben. Azt hiszem szerencsénk volt a repüléssel. Fél 3 körül érkeztünk Milanóba. Volt egy kis időnk a csatlakozásunk indulásáig, felfedezhettük kicsit a repteret is, találkoztunk Evával Belgiumból és Cristinával Olaszországból és együtt mentünk tovább Máltára.

2. nap - Valletta, Projektek beszámolója

Az első munkanap máris kirándulással kezdődött: Meglátogattuk Vallettát, Málta fővárosát, illetve vendéglátóinkat a Máltai Caritast. Délután elmeséltük egymásnak, hogy kivel mi történt az elmúlt időszak alatt, és hogy alakulnak a projektjeink.

Már az első este tudtuk, hogy az 5 napos máltai kalandunk (amiből 3 nap képzési nap és 2 nap az utazási nap) inkább a kirándulásról szól mint a munkáról. Ennek megfelelően már az első munkanapra is jutott egy kirándulás, meglátogattuk Vallettát, az ország fővárosát, illetve vendéglátónkat a Máltai Caritas szervezetet.

Míg Vallettáig mentünk gyakorlatilag a fél országot láthattuk, hiszen Málta csupán 316 négyzetkilométer, légvonalban az ország szélei közötti távolság mintegy 50-60 kilométer. Málta szigete pedig kb 30 kilométer hosszú.

Első állomásunk a Máltai Caritas székhelye, amely a Máltai Püspöki Palotában található. Az igazgató úr tartott egy kiselőadást Málta történelméről, majd bemutatta a Caritas szervezetét: felépítését, programjait. Az előadások után egy szomszédos teremben vendégül láttak minket, hagyományos máltai ételeket, szendvicseket, süteményeket kóstolhattunk meg.

A Caritas tevékenységének megismerése után elindultunk várost nézni Vallettában. Nagyon nagy élmény volt, tényleg érezni lehetett a történelmet az utcákon, épületeken, köveken. A törökök elűzése után a várost 1566. március 28-án alapítota a nagymester Jean de la Valette az öblöt ketté választó félsziget észak-keleti csúcsán. A város rácsszerkezetű, ennek köszönhetően a meleg nyári napokon a szél hűvösen tartja az utcákat. A városfalon belül nagyon sok középkori épület: templomok, paloták, a különböző országbeli lovagok "auberge"-i, amely székház, fogadó, klubház-szerű találkozóhely volt. Kiemelt helyen szerepel a Gerolamo Cassar tervei alapján a XVI század második felében épült Szent János székesegyház, valamint a szintén ebből a korból származó nagymesteri palota. A kasztíliai lovagok XVIII századból származó szállása, az Auberge de Castille jelenleg a miniszterelnök rezidenciája. A különböző országok versenyeztek abban, hogy melyikük tudd díszesebb auberget építeni Máltán, a lovagok szigetén. A lovagok gyakorlatilag a nyugati világ támogatásából éltek, és védték a szigetet.

Délutánra visszaértünk a szállodába, és elkezdődött a szorosabban vett képzési program is. Elsőként egy játék keretén belül elmeséltük, hogy mi is történt velünk (szakmai és magánéletünkben) az elmúlt időszakban. Kis cetlikre írtunk eseményeket, amelyeket időrendbe helyeztünk és meséltünk egymásnak.

Ezután mindannyian leírtuk, hogy a Németországban kitalált ötletekkel, megtervezett projektekkel mi történt, majd pedig bemutattuk egymásnak.

3. nap - A támogató személy szerepe, tanácsadás

A harmadik nap volt az igazi munka napja. Délelőtt a támogató személy szerepeiről, feladatairól beszélgettünk, délután pedig a projektjeinkhez nyújtott tanácsadást a trénerek csapata. Este belevetettük magunkat a máltai éjszakai életbe.

A máltai képzés lényege elsősorban az volt, hogy a csoportokat segítő személyek találkozzanak, megbeszéljék a projektek helyzetét, illetve képzést kapjanak arra, hogyan tudják ezt a segítő munkát hatékonyabban végezni.

Különböző szerepek sajátosságait beszéltük meg: koordinátor, coach, tutor, mentor, szupervizor, tanácsadó, erőforrás-személy, kortárs-segítő, facilitátor, motivátor, aktivátor szerepeit. Megnéztük miben hasonlítanak és miben különböznek egymástól ezek a szerepek, illetve azt is megvizsgáltuk, hogy eddig ezen szerepek közül melyeket gyakoroltuk személyesen. A csoportmunka során mindannyian kitöltöttünk egy önismereti tesztet a segítői stílusunkkal kapcsolatosan.

A délután folyamán a projektjeink helyzetét mutattuk be részletesebben. A trénerek ezután egyéni konzultációk során segítő kérdéseket tettek fel, valamint lehetőség volt arra, hogy mi is tanácsokat kérjünk tőlük a projektjeink kapcsán. Mindeközben feltöltöttük a Pump your Project honlapjára a projektjeink helyzetét, anyagait. Itt megtalálhatjátok.

A mi projektünk a máltai képzésre már másképp festett. Az ifjúsági központ létrehozása helyett egyszerűbb és konkrétabb projektet hoztunk Máltára. Ez az ifjúsági tévéműsor ötlete, amelyet már december végén elkezdtünk szervezni, január elején pedig már az első találkozók is megvoltak, összeállt a csapat. A képzés alatt már elsősorban ennek a projektnek a szemszögéből dolgoztam a csoportmunkákon, és sikerült is néhány jó ötlettel fejleszteni a projektet. Az ifjúsági tévéműsorról illetve ezekről az ötletekről később írunk ide a blogra.

Este újra a szórakozásé volt az idő, a célpont pedig Paceville. Borús, esős estének indult (végül is január volt! ;) ) azonban mire beértünk a városba már nem volt olyan rossz idő sem a kocsmázáshoz, sem az esti sétákhoz. A januári estén az éjszakai élet nem volt olyan elragadó (vagy csak nem a megfelelő helyre léptünk be), így hát néhányan a sétát választottuk, és nem bántuk meg. A Szent-György öböl hajói, a környező épületek fényei, az utcák esti kivilágítása igazán hangulatos volt.

 

4. nap - Kirándulás Gozóra, következő találkozó szervezése, értékelés

Az idő nagyon gyorsan tud telni Máltán. Már a negyedik és majdnemutolsó napon voltunk: Vasárnap. Délelőttre projektmenedzsment volt beírva a programba, ehelyett egy csodálatos vasárnapi kirándulással leptek meg a szervezők! Délután a nálunk szervezendő képzést készítgettük elő, valamint kiértékeltük a máltai napokat.

A kompállomás a szállodánkhoz nagyon közel volt, akárcsak Gozó szigete a komppal: kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a beszállás több időt vett igénybe mint maga az út.

Gozó sokkal zöldebb mint Málta szigete, amely elsősorban az agyagosabb földszerkezetnek köszönhető. A szigeten egyáltalán nincsenek betonépületek, az új épületeket nem betonból, hanem a hagyományos homokkőből építik. A komp Mgarr kikötőjébe fut be, melynek épületei egy domboldalon terülnek el egy kis tengeröböl partján. A kompról már tisztán lehet látni a Lourdes-i Miasszonyunk-temlpomot és a Lorettói Miasszonyunk templomot.

A kompról leszállva Vanessa egyik ismerőse várt minket kisbusszal, ő volt az idegenvezetőnk. Mivel minden út a kis sziget fővárosába vezet, ezért Victoria felé vettük az irányt, de mielőtt Victoriát megnéztük volna kivittek minket az egyik legérdekesebb történelmi helyre: Ggantija sziklatemplomához. Ez volt az a hely, amit mindenképp meg akartam látogatni Máltán, akkor is, ha nem készítenek nekünk szervezett kirándulást. Máltán nagyon sok kőkorszaki (megalitikus) templom található. A legrégebbi közülük a Ggantija, amelyet kr. e. 3600 körül építettek. A templom a ma látható legrégebbi ember általi építmény hírében áll, körülbelül 500 évvel idősebb a Stonehengenél.

Gganitja után újra Victoriába mentünk, ahol megnéztük a Fellegvárat. A Fellegvár a 8. századból való; a védelmi falakat az arabok uralkodók építtették. Bár a templomot és a legtöbb közigazgatási épületet újjáépítették, a Fellegvár legnagyobb része még ma is romokban hever.

A Szűz-Mária székesegyház érdekessége, hogy befejezésére nem volt elég pénz, a hozzá tervezett kupolát nem tudták megépíteni, azonban 1739-ben egy olasz festő valóságosnak tűnő perspektivikus kupolát készített a templom mennyezetére.

A Fellegvár után elmentünk ebédelni az idegenvezetőnk vendéglőjébe, majd a közeli öbölben időztünk egy kicsit.

A történelmi élmények után pedig egy igazi természeti élmény következett: az Azúr Ablak. A nyugati parti Dwejrában három természeti látnivaló is van. Közülük a leglátványosabb az Azúr Ablak. A különleges sziklakapu évszázadokkal ezelőtt földtani mozgások következtében alakult ki. A közelben találjuk még a Belső-tengert, egy tengervízzel feltöltött krátert, valamint a Fungus sziklát, amely a lovagok idejében arról volt híres, hogy egy ritka gyógynövény nőtt a csúcsán (erről a gombafajtáról mára kiderült, hogy nincs gyógyító hatása)

Az Azúr Ablaktól hazafelé vettük az irányt. Délután még a kirándulás hatása alatt igyekeztünk folytatni, és befejezni a munkát. Arról ötleteltünk, hogy milyen képzésre lenne szükségünk Romániában, hogyan fejeződjön be a másfél éves program. Igyekeztünk időpontot találni, átbeszéltük az utazási lehetőségeket. A kiértékelő előtt még készítettünk egy csoportháló rajzot, összekötöttük, hogy ki kivel fog a jövőben együtt dolgozni a különböző ötleteken.

Vacsora után még egy búcsúestre került sor, de az egész napos intenzív programnak köszönhetően ez inkább beszélgetésre mint bulira hasonlított. Nem baj, majd Gyergyóban pótoljuk! ;-)

 

5. nap - Hazautazás

Utolsó nap reggeltől már sorra távoztak a csoportok a reptér felé. Nekünk csak délután indult a gépünk, így a délelőtt volt még idő egy kis sétára, tengerparton üldögélésre.

Délelőtt összecsomagoltunk, átadtuk a szobánkat; volt idő sétálni a parton, beszélgetni a többiekkel, majd ebéd után indultunk a reptérre. Néhány repülés után már kevesebb újdonságra számít az ember, azonban most az alkonyatkor való felszállás igazi búcsúajándékot adott. Lent már fel voltak gyújtva a városok fényei, de fent még jól kivehetők voltak a felhők körvonalai, végül még a napnyugtát is megcsodálhattuk a nyugati horizonton.

Milánóban esett az eső... Budapesten már csak 7 fok volt, itthon pedig a Koronáról leszállva -7. Hát igen, január volt.

 

Go to top